Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 17. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1982)
Szabó János Győző: Az egri vár főkapitányainak rövid életrajza
ta volna egységbe forrasztani a védelmet. De a szemtanúk leírásából tudjuk, hogy Nyári erélytelen parancsnok volt. A török ágyúzások nyomán keletkezett rések betömését szorgalmazó Cogonara nem kapott egyértelmű parancsot, többször Nyárit meg sem lelte, aki állandóan változtatta a tartózkodási helyét. Ha rátalált, levetkőzve ágyában feküdt (apródjai nem merték felébreszteni). Amikor okt. 4-én az egyik török akna a külső várban a fal alatt felrobbant, az ottani bástyát a török ideiglenesen elfoglalta. Egy lőporos hordó szándékos, vagy véletlen felrobbanása a külső várban pánikot keltett. S Nyári ahelyett, hogy elszigetelte volna e területet és megszervezte volna visszafoglalását, hiszen a külső várban volt ő is akkor, futásnak eredt; leereszkedett a Sötét kapu előtti mély várárokba és onnan belépett egy titkos kijárón a belső vár bástyájába. Sokan látták őt, és még azokról a területekről is megindult az áradat a Sötét-kapu felé, amelyeket biztosan a kezükben tartottak. A külső vár eleste (feladása) nagy vérveszteséggel néhány óra alatt lezajlott. A belső vár még okt. 10-én is sikerrel verte vissza az eddigi legnagyobb ostromot. Ezután a katonák egy részénél váratlanul nagy csüggedés vett erőt. Egymás között feladásról tárgyaltak, s Nyári csak formálisan tiltakozott, akadályt nem gördített, az árulók szabadon cselekedtek. Okt. 12-én Bektas szolnoki béget túszul adva a török megkezdte a feladásról szóló tárgyalást és estére megállapodtak Besenyei György, Balogh Mihály, Johannes Kinski, Wilhelm Terska, Kardos Pál, Borbély Ferenc tisztekkel, illetve Paczona Máté káptalani helynökkel, szabad elvonulásban, csupán átmenetileg fogják Nyárit, Kinskit, Terskát és Cogonarát őrizetbe venni. Okt. 13-án bevonult a török a várba. A katonákat kivezették, majd a tábor szélén a németeket lemészárolták, a morvákat, vallonokat és valamennyi tisztet fogságba vetették, még a tárgyaló küldöttséget is. Azokat viszont, akik a tárgyalás napján már kivonultak a várból és áttértek az iszlám hitre, szabadon bocsájtották. Besenyei és Cogonara már okt. 14-én megszöktek; Nyári Pálnak később nyílt alkalma erre. öt Ibrahim nagyvezér sátrában őrizték. Amikor okt. 23-án a mezőkeresztesi csata első napján az egri táborba visszamenekülő török pánikot keltett, sátrát néhány percre őrizetlenül hagyták és Nyárinak ekkor sikerült kimenekülni. Nov. 10-i igazoló jelentésében a vár elvesztésének minden felelősségét a vallonokra hárította. Az uralkodónak Miksa főherceg már okt. 28-án kedvező véleménnyel volt Nyári szerepével kapcsolatban. Nyárit nemhogy igazolták, de a vár költségvetési elszámolásához csatolt jelentését tudomásul véve a kiadásait rögvest kiegyenlítették. Az uralkodó részéről Nyárit övező megbecsülés jelének tekinthetjük, hogy már 1597-ben kinevezték nagyváradi főkapitány-helyettessé Király György főkapitány mellé. 1598-ban Rödern Menyhért főkapitány mellett, Király György után a másodhelyettes. 1598. szept. végétől november 2-ig tartó nagy török ostromban Nyári vitézül harcolt, harcálláspontja a királyfi bástya, ahol okt. 20—21-én a legnagyobb török rohamban személyes bátorságával tünt ki. 1599 tavaszán kinevezték Nagyvárad főkapitányává. Még 1599 nyarán, ill. őszén megostromolta (sikertelenül) Bélavárt, és elfoglalta Sarkadot. Basta György generálissal igen szoros kapcsolatot tartott. 1603-ban hűséges szolgálatáért az uralkodó főpohárnoki méltósággal jutalmazta meg. — Felesége elhalálozván ekkor újra nősült. Új asszonya Várday Katalin volt, Thelegdy Pál özvegye. Ebben az időszakban tért át a
