Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 17. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1982)

Szabó János Győző: Az egri vár főkapitányainak rövid életrajza

lági nemesekkel vitatkozott. Magóchy célja a helvét konfesszió teljes győzelme volt. Még ebben a hónapban meghívta Tokajból Szegedy Gergelyt Eger parochusának, házat ajándékozott neki, hogy a városhoz kösse. 1565-ben Magóchy tartós távollétében Egri Lukács Erdélyből Egerbe költözött és szentháromságot tagadó vallási propagandájának az Egerben maradt őrség jelentős részét megnyerte. Magóchy az 1566 jan. 22-én Egri Lukácsot elítélő gönci zsinat után sem lépett fel ellene erőszakkal, hanem a meggyőzés eszközével akart élni. 1566. tavaszán Wittenbergből hazahívta patronáltját, az egyetem magyar közösségének seniorját. Szikszai Bálintot és levelekkel intenciókkal Krakkóba és Genfbe küldte a szentháromság tagadók elleni különleges kiképzés céljából. À katolikusok bázisát, az egri káptalant viszont megfélemlítésekkel Egerből el akarta távolítani. Ezt a célt szolgálta, hogy a várszékesegyház teljes profanizálása után a működő templomrész berendezésének tönkretételét passzívan szemlélte. A Káptalan és a város katolikus híveinek a vallási központja a régi plébánia templom lett, a Szt. Mihály egyház. A dolog odáig fajult, hogy maga az uralkodó javasolta a káptalannak a Jászóra való elköltözést, de sikertelenül. Magóchy hosszabb egri berendezkedésre sohasem gondolt, a családja Tornán maradt. Igaz, éltek Egerben rokonai; így unokahúga. Magóchy Margit, aki 1564. augusztus 20-án Egerben tartotta lakodalmát Káthay Ferenc lovaskapitánnyal. 1566. őszétől a váci püspök, és az esztergomi érsekké kinevezett egri püspök (Verancsics Antal) koncentrált vádaskodásai szerepet játszhattak abban, hogy a november végén benyújtott lemondási szándéka nem volt formális. Miksa császár január végén fogadta el távozási kérelmét. 1567. április 1-től 24-ig a kirendelt bizottság előtt átadta a várat. Még áprilisban a sürgősen hazahívott Szikszai Bálintot behelyezte az egri ref. iskola rektori székébe. Egri Lukáccsal csaknem egyidőben távozott Egerből. 1567. tavaszától csaknem állandóan Tornán élt. Asszonya és fia (Ferenc) meghalt. Űjra megnősült, de harmadik feleségétől, Horváth Misevich Annától nem született gyermeke. 1573-ban az uralkodótól 10 évre zálogba vette Munkács várát, és uradalmát, 42 000 Ft lefizetésével és két feltétel vállalásával: 1.) Csak királyi engedéllyel változtathat a váron. 2.) Megengedi, hogy a várőrség katonái más nemzetiségűek is lehessenek. 1574-ben kinevezték Bereg vármegye főispánjává, de megtartotta továbbra is Torna főispáni tisztét. 1582-ben Rudolf császár 49 000 Ft lefizetése ellenében újabb négy évvel hosszabbította meg a zálogot. 1586-ban végrendelkezett. Bőkezűen gondoskodott feleségéről, ifjabb Káthay Ferencről (az unokaöccséről) és húga Magóchy Dorottya fiáról, Móricz Balázsról. András bátyja unokáira, Gáspárra és Ferencre íratta 10 évre, 31 000 Ft lefizetésével, Munkács zálogát. E két kiskorú gyermekre hagyta a tornai uradalmat, amely már korábban Magóchy tulajdonába került. Gyámul Rákóczi Zsigmond szendrői várnagyot rendelte. 1587. április 7-én halt meg. MAGYAR ÉLETRAJZI LEXIKON II. Bp. 1981. 118. oldal: Magóchy Gáspár (?—?, 1986 vége v. 1587 eleje): felvidéki nagybirtokos főnemes 1554-től Gyula várkapitánya, 1562-ben török fogságba esett, s csak nagy váltságdíjjal szabadult. 1563. decemberétől Eger vára kapitánya, egyben Heves és Külső Szolnok vármegye főispánja, 1574-től Bereg, 1579-től Torna vármegye főispánja. IRODALOM Esze Tamás, Magóchy Gáspár: Képes Kálvin Kalendárium az 1971. évre. 50—53.