Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 15. (Eger, 1979)

Tardy Lajos: Adalék az egri vár 1596. évi kapitulációjához

Adalék az egri vár 1596. évi kapitulációjához Eger XVI. századi történetének kiemelkedően fontos, jól ismert eseményéhez — a vár 1596. évi elestéhez mutatunk be az alábbiakban egy kevéssé felhasznált forrást. Ismereteinket lényeges új adatokkal nem bővíti, de néhány részletük mégis új megvilágításba helyezi e nevezetes sorsforduló rugóit. Viharos évszázadaink történéseiről kevés spanyol szemtanú visszaemlékezése maradt reánk. Az első alighanem Pedro Tafuré volt, aki 1438-ban járta be hazánkat és útiemlékezéseiben néhány színes magyarországi epizódot hagyományozott az utókorra. Szempontunkból másfél évszázaddal később itt járt honfitársának, a Toledo melletti Consuegra városban 1575-ben született Diego Gálámnak emlékiratai tarthatnak számot érdeklődésünkre. Gálán gyermekfővel, 14 éves korában kalandvágytól hajtva elszökött a szülői háztól és elszegődött hajósinasnak egy vitorlásra. De vajmi kevés ideig vehette ki részét a hajósélet viszontagságaiból, mert a spanyol hajót arab kalózgályák vették körül, megcsáklyázták és az egész legénységet foglyul ejtették. A kalandvágyó ifjút társaival együtt az algíri rabszolgapiacon áruba bocsátották. Egy török tiszt vásárolta meg s ennek kíséretében került előbb Bizertába, majd Konstantinápolyba, melynek életéről rendkívül színes leírást készített. Keserves rabszolgaélete akkor fordult némileg jobbra, amikor 1595-ben Szinán basa seregében a Havasalföldön harcolt Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem és Vitéz Mihály havasalföldi vajda győzedelmes hadai ellen. A törökök azonban — nem ok nélkül — csak átmenetinek tekintették vereségüket. Az ellencsapások sorozata nem váratott sokáig magára — és most adjuk át a szót Diego G alánnak, akinek írásműve évszázadokon át maradt kéziratban s csak 1913-ban látott nyomtatásban napvilágot a Spanyol Bibliofil Társaság kiadásában.

1 A mű XXXII. fejezete

2 foglalkozik III. Mohamed szultán magyarországi hadjáratával, elsősorban a mezőkeresztesi és az egri csatával. „Az Űr 1597. esztendejében

3 június hó 25-én, Szent Eligius napján Mohamed szultán megindult Magyarország ellen teljes erejével, 140 000 gyalogosból és 16 000 lovasból álló serege élén. Ezt megelőzően egy hónappal már kihirdették a hadjáratot a szultán jelenlétében, s tudtul adták, hogy azt ő fogja személyesen vezetni. Minden hadra fogható embernek fővesztés terhe mellett csatlakoznia kellett a sereghez s mindenki szigorú pontossággal eleget is tett hadbavonulási kötelezettségének. Konstantinápoly utcáit egy kádi'

1 — afféle hadbíró — járta be és ha janicsárra vagy más katonára bukkant, aki bármely okból elmulasztotta a bevonulást a hadrakelt sereghez, azt nem vetette börtönbe, hanem mint felségárulót s a korona iránt engedetlenséget tanúsító sze-