Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 15. (Eger, 1979)

Sugár István: Miként jutott török kézre Eger vára? III. Mohamed szultán 1596. évi hadjárata

keresztény had már csupán három napi járóföldre van, félelem szállja meg az uralkodót, mert attól tart, hogy az egri völgyben táborozó csapatait az ellenség lerohanja s a völgyet szegélyező hegyvonulatról pedig tüzérségével szétveri.11 Dzsáfer és Veid pasa 6 ezer főnyinek mondott igazhitű harcossal és 30 ágyúval október 19-én indul meg a hideg, szeles és dérhullásos időben Egerből a közeledő ellenség ellen,

212 október 23-án (Mező)Keresztesnél megütközik a keresztény csapatokkal, melyek kemény csapással megfutamítják a törököket, akik hátrahagyva tüzérségük egy részét, sebesen visszamenekülnek az egri vár alatti táborba. A támadók között tatár csapatok is felvonulnak.

213 Az aggasztóinak ítélt helyzetben komoly és sorsdöntő tanácskozások veszik kezdetüket. „A főemberek közül igen sokan azt a véleményt nyilvánították, — amint Kjátib Cselebi meséli, — hogy a teret ott kell hagyni," azaz el kell vonulni Eger alól.(!) De a harcias Molla Szeadeddin küzdelemre tüzel: ,,A hit ellenségeivel szembe kell szállni és az ellenünk jövő hitványokkal halálig harcolnunk kell. Ha mi nem megyünk ellenük, hanem más útra fordulunk, ezen esetben a hitetlenek nekibátorodva, bizonyosan üldözőbe vesznek bennünket és katonaságunk erőtlenebbjeit elejtik. De különösen ezt még nem lehetett hallani, hogy valaha egy oszmán padisah az ellenség elöl visszafordult volna." A szultánnak kifejti: „E vár szélén alacsony és szűk a hely, s ha a hit ellenségei ránk törnek, lehetetlen itt mozogni és harcolni. Megtörténhetik, hogy az átkozottak ágyúikat a hegy tetején (ti. az egri völgyet szegélyező nyugati hegyvonulat tetején, S. I.) állítják fel és ránk lövöldöznek. Az a hely, ahol az ő táboruk van, egy beláthatatlan terjedelmű síkság, ezért az a fontos most, hogy az egész győzelmes seregünkkel abba az irányba menvén, készen álljunk s különösen pedig a helyett, hogy az ellenség jönne ránk, mi menjünk ellenük."'1

'* A török történetíró leírását hitelesíti Barton angol követ, aki ugyanezen okokból magyarázza az Eger várát elfoglalt oszmánok félelmét.

215 Határozatba megy tehát, hogy megvív az Eger alatti oszmán had Miksa seregével. Mivel Lala Mohamed pasa anatóliai beglerbég csapatai híján, — melyet az egri vár és térsége védelmére rendelt a szultán, — a várható ütközetben a török hadrend egyik szárnya védtelenül maradna, ezért úgy határoznak, hogy őt is bevonják a csatába. „Ha a vár ellen támad az ellenség, — olvassuk Kjátib Cseleibinél, — az őrségnek elég ereje van, hogy addig az ideig ellenálljon, amíg a császári (szultáni S. I.) táborból segítség érkezik hozzájuk^' Tábort bont tehát az oszmán sereg, melyet Miksa főherceg 150 ezer főnyinek becsül, s III. Mohameddel egyetemben a (mező)keresztesi síkon táborozó egyesült keresztény had ellen vonul. Erős tatár csapatok egészítik ki a török egységeket Feth Giráj Galga kán parancsnoksága alatt.

21

' Az előreküldött tatár-török előhad csapatai még aznap feltűnnek a Habsburg-tábor látótávolságán belül. Október 25-én a farkasszemet néző két ellenség hadrendbe állítja csapatait, s 26-án sor kerül a törökök által egrinek emlegetett mezőkeresztesi csatára. Az ütközet fényes keresztény sikerrel indul, de a győzelemtől megittasodott katonák elfoglalva a török tábort, a málhákra vetik magukat, s amíg folyik az örömittas fosztogatás, a visszaforduló oszmán erők győzelemmé érlelik korábbi kudarcukat. A csata részese, Pecsevi Ibrahim őszintén bevallja, hogy „annyi bizonyos, hogy a mi helyzetünk csak egy hajszálon függött... Az iszlám nép összetörve volt."

2ls Nem hagyhatjuk említés nélkül az egri várat meghódító III. Mohamed szultán jellemzésére, hogy a csata közepette megrettent ural-