Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 15. (Eger, 1979)
Sugár István: Miként jutott török kézre Eger vára? III. Mohamed szultán 1596. évi hadjárata
tott ütegek mellett a külső várban felvonultatott lövegek tüze fedez*. Cogonara és Stella, a két itáliai hadmérnök azonban a vár keleti hosszú falában s a két bástya testében húzódó folyosókon figyelve, sikerrel felderítik a mélyben csákányozó török aknászokat. Az aknaásást az egriek kezdetben azzal próbálják megzavarni, hogy a falakról kicsépeletlen gabonakévéket vetnek le, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy azután azt felgyújtsák. 1 '* 6 Ezzel azonban természetesen nem tudják megakadályozni az aknák készítését. Miután a borsós dobbal és vízzel telt tállal lokalizálják az ellenséges aknák helyét, sürgősen ellenaknák készítéséhez fognak. Három török aknát ilyen módon eredménnyel hatástalanítanak, de a másik három súlyos rombolásokat okozva felrobban. 1 ' 1 " Az egyik ellenséges akna a délikeleti Baldigara-féle füles bástyán bár súlyos falrongálást nem okoz, de a hatalmas, vastag kőfalat megrepesztve a légnyomás megöli az éppen ellenakna készítésén munkálkodó Christophoro Stella építészt, több tisztet és 50 magyar katonát. lstvánffy Miklós szerint a hadnagyok Sennyei Jób és Baló György, 148 Szederkényi Nándor szerint pedig Baló Gergely, Posgay Gáspár és Ziny István. 1 '' 9 A bástya mélyén feltárt folyosón ma is láthatók a robbanás okozta repedések. A várvédők hősi halálának helyét emléktábla örökíti meg. „A réseket és az aknák által szakított nyílásokat a bástyakosarak mellett vastag gerendákkal javítottam meg,'' — írja Cogonara, — majd katonákkal „földhányással tovább erősítettem a védőberendezést." 150 Eger vár falai sérülései ellenére is még mindig állják az ellenség ostromát. Amíg folyik a török aknászok munkája, a tüzérségük erősen lövi a belső várat, melyre az egriek hatásos puskatüzzel válaszolnak, 151 sikerrel tartva távol a közeledő ellenséges csapatokat a falaktól. A legumdzsik nem sietnek veszedelmes munkájukkal, s ezért a gyalogsági roham is késik, mivel az eddig keletkezett rések, törések alkalmatlanok az eredményt kínáló rohamra. 152 Végül október 8-án az egyik akna felrobbanása után egy 3 öl (5,70 méter, S. I.) szélességű rés támad, melyet az angol Glover két szekér szélességűnek mond. 153 A muzulmán gyalogság nem várat magára, még az nap és 9-én is több alkalommal megrohamozza a rést, de az egriek komoly veszteség árán kivédik a támadást, noha már-már úgy látszik, hogy sikerül a harcosoknak feljutniok a falakra. A rohamra a janicsárok indulnak, de miután a további támadóhullámok utánuk elmaradnak, mint eddig, most is vissza kell húzódniok. Az ostromműveleteket súlyosan nehezíti a meginduló esőzés. i5i A szakadó hűvös esőben képtelenség a síkos lejtős, meredek talajon való gyalogsági támadás. Október 9-én, „midőn már az ellenség a városból és a hegyről a falakat annyira megtörte, — meséli lstvánffy Miklós, — hogy roham sikerére remény lehet, Méhemet (ti. a szultán, S. I.) csauszaival a tábort megjárta, kik másnapra, október 10-én két oldalról rohamot hirdettek, mely mindkét részről oly nagy makacssággal vívatott, hogy a török négyszer hágta meg a falakat, s annyiszor veretett vissza, mindkét fél nagy veszteségével, úgy hogy az őrségből e nap 400 ember esett el, az ellenségből pedig 3000-nél több. E harcokban Tersko (Terska, S. I.) egy golyótól, mi sisakját átjárta, könnyű sebet kapott. A német kapitányokból négy esett el, kik közül leginkább a svéciai nemes Ulm Luitfried németrendi lovag vitézsége tűnt ki, aki a francia, belga s magyar háborúkban nagy hadgyakorlottságot szerzett. A törökből 1000 janicsáron kívül elesett Odaverd boszniai parancsnok, több pasa és palotás lovag.'" 55
