Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 12. (Eger, 1976)

Détshy Mihály: A tudományos kutatás szerepe az egri vár feltárásánál és helyreállításánál

szinten, ill. pincében pedig katonai raktárakat. Ezt igazolták az 1770-es évek Raportplanjainak részletes, de sajnos csak az emeletre korlátozódó alaprajzai. Ezek szemléltetik az akkori helységbeosztást és használatot, a közlekedő és ablaknyílásokat, továbbá a kályhákat és kéménykürtőket. A rajzokból kikövetkeztethető volt bizonyos mértékig a korábbi állapot is, de megállapítható volt ezek alapján, hogy milyen átalakítások történtek 1776 után, mely falakat bontották le és melyeket építették. Ezeken az alaprajzokon még látható a röviddel ezután lebontott, a felirat szerint tető nélkül, romosán álló keleti épületrész is. Ebből váltak érthetővé a niai keleti végfal nyílásai és befalazásai, hiszen előbbiek vezettek az alaprajzon még ábrázolt, utóbb lebontott helységekbe, a befalazás pedig egy félig lebontott helység lezárására épült. Az alaprajzok melletti keresztmetszet ábrázolja a földszinti árkádos folyosó fölött ekkor álló faoszlopos tornácot, amely kétségtelenné tette, hogy ennek helyén a XV—XVII. sz.-ban is állt tornác, amit a XVI. sz.-i leltárak és a feltárt homlokzati ajtónyílások is sejtettek. Sasváry akvarelljén már nem látható az emeleti tornác, ezt tehát a XIX. sz. elején bontották le, látszik viszont egy új lépcsőfeljárat, amely az 1776-ban még a tornácra vezető lépcső helyett készült. A XVIII. sz. végi és XIX. sz. elejei gazdasági iratokból értesülhetünk arról, hogy az épület alsó szintjét főispáni börtönné, emeletét magtárrá alakították át. Ez magyarázta az emeleti homlokzaton talált fekvő téglalap alakú, kőkeretes ablakok rendeltetését, és határozta meg korukat is. Gorove említi, hogy az alsó szinten volt a rabok kápolnája, és a szomszédos helységekből rácsos ablakokon át nézhették a misét. Az egyik pinceterem végfalán feltárt primitív Golgota-falfestmény egyértelművé tette, hogy itt volt a kápolna, az oldalfalakon a rácsos nyílásokat meg is találtuk. Segítséget nyújtott még Balogh János néhány adata is. Megemlíti például, hogy éppen az említett kápolna helyén berendezett fegyverkovács-műhelynek a 7 m vastag várfalon át törtek ablakot. Ezzel az itt talált nyílás kora meghatározhatóvá vált, és történelmi érték híjján befalazhattuk. Az írott és rajzos források alapján tehát folyamatosan rekonstruálhattuk az épület rendkívül mozgalmas építéstörténetét, azonosíthattuk helyiségeit, ezek fokozatos kialakulását, rendeltetését. Datálhattunk szinte minden falrészt, boltozatot és műrészletet, és ennek alapján értékrend? is állíthattunk fel részletek megőrzésére ill. lebontására nézve, hiszen egyértelműen megállapíthattuk péidául falakról, nyílásokról, hogy történeti időkben, vagy a legújabb korban készültek-e. A források segítséget nyújtottak a helyreállítás tervezésénél is ilyen módon. A feljárati lépcső modern rekonstrukciójánál a XVI. sz.-i alaprajzokat vettük alapul elhelyezése tekintetében. Az emelet alaprajzi elrendezésénél mértékadó volt az 1775—6. évi alaprajz, és kivéve, ha korábbi állapot maradványai vagy nyomai nem tették indokolttá, az alap rajzon látható, lényegében XV—XVI. sz.-i állapotot őriztük meg, ill. állítottuk vissza. Az 1775—6. évi keresztmetszet volt egyik legfőbb támpontunk, amikor az egyébként funkcionális és szerkezeti szempontból is szükséges tornácot modern, egyszerű megoldással rekonstruáltuk. A tudományos kutatás tehát nem volt öncélú, nem szorítkozott a történeti adatok regisztrálására, hanem a gyakorlatban is segítséget nyújtott a tervezésnél, az eredeti állapot jól felismerhető bemutatásánál, szükség szerint kismértékű rekonstruálásánál.