Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 12. (Eger, 1976)

Détshy Mihály: A tudományos kutatás szerepe az egri vár feltárásánál és helyreállításánál

leltár a vár eleste előtti évtizedből és más fontos dokumentumok. Ezekkel azonban legalább is egyenértékű mintegy féltucatnyi váralaprajz és ezek másolatai, variánsai, amelyek részben az 1569 előtti, sőt félig-meddig az 1552-es állapotot, részben az 1569 utáni erődítési elgondolásokat tartalmazzák. Arról, hogy a tervekből mi valósult meg a vár elestéig, 1596-ig az említett két leltáron kívül legrészletesebben Szamosközy ostromleírása tájékoztat, és kiegészítő, eleven képet nyújt az ostrom idejére Egerbe rendelt építész, Cogonara védőirata. A forrásértékű ábrázolások között, amelyek hiteles képet adnak a XVI. sz-i egri várról, a tervek mellett néhány metszetet is meg kell említeni, mindenek előtt Houfnagel látképét, amely egy XVI. sz. végi rajzról készült. Sajnálatosan kevés dokumentumot ismerünk a 91 évig tartó török megszállás időszakából, amelyek még a viszonylag szerény török építkezésekről is alig tudósítanak. Némileg pótolja ezek hiányát Evlia Cselebi tüzetes és jól követhető beszámolója 1664-ben tett látogatásáról a várban, amelyet követve a vár minden részét jól felismerhetjük. A felszabadulástól a Rákóczi szabadságharcig terjedő 17 éves időszakból a kamarai tisztviselőknek a vár rongált állapotáról, az építési munkákról, majd a külső vár lerombolásáról szóló jelentései leghitelesebb forrásaink. A szabadságharc éveiből sajnos lényegesen kevesebb az adatunk. A vár utolsó harcászati szereplése utáni alakjáról, állapotáról az 1711-ben elkészült felmérés részletes alaprajzával és számos keresztmetszetével minden eddiginél pontosabb képet ad és tükrözi a XVI. sz. végi állapotot is. Ezt a rajzot a XVIII. sz. folyamán még jónéhány, a mindenkori tervezett és elkészült munkákról készült rajz követi, amely a vár számos részletéről, többek között a XV—XVI. sz-ból fennmaradt várbeli épületekről, azok belső elrendezéséről ad tájékoztatást. Ezeket szerencsésen egészítik ki azok az értékbecslések, amelyeket a várnak a püspökség tulajdonába való visszaadása előtt készítettek. A vár XVIII. sz-i állapotának ill. alakjának pontos és szemléletes madártávlati képe a servita szerzetes földmérő, Hazael Hugo térképe maradt ránk. Ezen és Neuwirth 1801 évi térképeinek naiv látképdekorációin még láthatjuk az 1806-ban lebontott, egyébként csak alaprajzból ismert vári épületek ábrázolását, közöttük a század vége felé lebontott székesegyházát is Hazael rajzán. Értékes dokumentum Sartory mérnöknek az 1803-ban bekövetkezett várfalomlás nyomán készült rajza és csatolt jelentése a várfalak állapotáról, méretéről, és javasolt bontásáról. A püspöki gazdasági iratokon kívül Gorove említett tanulmánya tudósít a halódó várban végrehajtott bontásokról, az ezek során talált leletekről. A bontások után pusztán maradt várhegyet láthatjuk a kortárs, Sasváry Nagy Sándor nemrég felfedezett festményén. A további, korábban említett források már nem az élő, ill. pusztuló várról, hanem lényegében a már történelmi emlékről, annak kutatásáról világosítanak fel. Hogyan hasznosíthatók a puszta történeti feldolgozáson túl forrásaink a vár helyreállításánál? Ezt legszemléletesebben az elmúlt 2 évtized restaurálásain mutathatjuk meg. Altalánosságban a műemlékhelyreállítások célja a műemlék eredeti állapotának, történelmi korokban készült átépítéseinek bemutatása, szükség szerint didaktikus kiegészítésekkel az eredeti és későbbi állapot érzékeltetésére. Ennek érdekében fel kell deríteni a műemlék építésének történetét is.