Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 12. (Eger, 1976)

Détshy Mihály: A tudományos kutatás szerepe az egri vár feltárásánál és helyreállításánál

A századforduló körül megjelent néhány tanulmány lényegéhen elismételgette a várról mindazt, amit addig másod-harmadkézi forrásokból jól-rosszul összegyűjthettek. De a tudományos jellegű műveken messze felülemelkedett Gárdonyi szorgos adatgyűjtése alapján ragyogó megjelenítő erővel megírt regénye, amely az egész ország érdeklődésé, felébresztette a vár iránt. Az 1925-ben megindított kutatómunka teljesen új fejezetet nyitott az egri vár, egyben azonban a magyar várak építéstörténetének felderít^eében. Pataki János Vidor gimnáziumi tanár elévülhetetlen érdeme, hogy nem elégedett meg az évszázados omladékréteg eltakarításával, hanem elsőként fordult a hazai és külföldi levéltárak addig alig méltatott okleveleihez, és rövid idő alatt a XVI. sz.-i várépítészetünk forrásanyagának kincsesbányáját nyitotta meg, nemcsak a maga, hanem kortársai, tanítványai és követői számára. Pataki nem fejezhette be sem az ásatást, sem a levéltári forráskutatást, még kevésbé ezek összevetését és kiértékelését. De 1934-ben kiadott tanulmánya az Egri vár élete címmel kiindulásul szolgálhatott a további korszerű tudományos kutató munkához, amely 1958 óta a helyszínen és levéltárakban folytatódott. E munka eredményei részben a már befejeződött feltárásokban és helyreállításokban, részben a Heve:; megyei műemléki topográfia egri vár cikkében összegeződtek. Milyen segítséget nyújt a tudományos, közelebbről a levéltári és egyéb forráskutatás az egri vár feltárásánál és helyreállításánál? Ennek megválaszolásához ismerjük meg előbb, milyen jellegű ez a forrásanyag. Mindenek előtt leszögezhetjük, hogy szerencsénkre kivételesen gazdag a csaknem minden korszakra vonatkozó írásos és rajzos dokumentumokban, ha — természetesen — hézagosan is. A középkorból, csaknem a XI. sz-tól kezdve különféle tárgyú oklevelek sokaságával rendelkezünk, amelyek utalásaiból elsősorban a székesegyház építésére, különböző korú részeire találunk adatokat, de ezek sorában találjuk a gótikus püspöki palota 1470 körüli felépítéséről, és más várbeli épületekről szóló okleveleket is. Rendkívül jelentősek a Bakócz Tamás, majd Estei Hippolit püspöksége idejéből, a XV. sz. végéről, ill. a XVI. sz. elejéről fennmaradt számadáskönyvek, a vár első leltára 1508-ból, az egri püspökség jövedelmeinek XV. sz. végi eredetű összeírása, a Szt. János-könyv, végül a székesegyház 1509-ben írt szertartáskönyve, valamennyi sok fontos építéstörténeti adattal. A Mohácsot követő két évtizedből sajos alig néhány, a vár sorsára vonatkozó levél maradt ránk a korszak történentíróinak szűkszavú közlésein kívül. Annál szerencsésebben állunk az 1548 utáni másfél évtizeddel, mert e korszakból kisebb hézagokkal rendelkezésünkre állnak a vár gazdálkodásának számadásai, az ostrom krónikája Tinóditól a vár és részeinek helyszíni ismereten alapuló tüzetes leírásaival, az ostrom utánról pedig az építkezésekre vonatkozó királyi rendelkezések és ezekkel kapcsolatos jelentések, Verancsics Antal, előbb szabolcsi főesperes, majd egri püspök számos levele. A vár topográfiája, fegyverzete, épületei, ezek helységei és berendezése szempontjából az 1551 és 1564 között felvett várleltárak adják a legbőségesebb tájékoztatást. Sajnos lényegesen hézagosabbak írott forrásaink a vár nagyléptékű újjáépítése idejéből, 1568 és 1596 között. Igaz, közöttük megtalálhatók az új erődítések tervezőjével, Ottavio Baldigaraval és más építészekkel és mesterekkel kapcsolatos iratok, egy-egy építési számadás, várvizsgáló bizottságok jelentései a vár állapotáról, az 1577 évi haditanácskozás jegyzőkönyve Egerre vonatkozó szakasszal, két rendkívül részletes vár-