Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 12. (Eger, 1976)

Sedlmayr János: Az egri vár helyreállításának építészeti koncepciója

Az egri vár helyreállításának építészeti koncepciója A várak mindenütt a nemzeti múlt jelentős építészeti emlékei. A XIX. század második felében, a historizmus idején fordultak első ízben komoly érdeklődéssel a még fennmaradt középkori épületek, így a várak felé is. Már a szervezett műemlékvédelem megalakulása előtt, majd azután is szakemberek és lelkes hazafiak sürgették történelmi múltunk e jelentős emlékeinek sürgős megmentését. Váraink helyreállítása érdekében azonban annakidején, majd e század első felében is csak nagyon kevés történt, bár a vajdahunyadi várban és Visegrádon végzett munka nemzeti üggyé vált. Igen jelentősnek tartjuk épp ezért a múlt században, majd e század húszas éveiben Egerben megindított feltárásokat, hiszen a várak feltárásához és helyreállításához az anyagi erő ekkor általában hiányzott. A várak helyreállításának gyakorlatában jelentős változásról a II. világháború után, főként az ötvenes évek derekától kezdve beszélhetünk. Ez természetesen magával hozta az elmélet fejlődését is. Minden tekintetben nagy jelentőségű, az összes további munkánkat is befolyásolja a budai királyi vár és palota maradványainak helyreállítása. A nagymértékű régészeti feltárás — amely nélkül ma már nincs várhelyreállítás — már önmagában is jelentős eredményre vezetett, és hasonlóképpen mértékadónak tekintjük a budai vár helyreállítását is. Olyan terv készült ott, amely az értelmezett maradványok összefüggő bemutatását a nagyközönség számára lehetővé tette és egyben ilyen formájában Budapest városképének egyik legfontosabb elemévé vált. (A budai várban végzett munka alapja lett minden más magyar vár helyreállításának még azáltal is, hogy részben az itt szerzett tapasztalatok alapján született meg dr. Gerő László „Magyarországi várépítészet" c. munkája. Az 1955-ben megjelent műben a várakat védelmi funkciójuk szerint osztályozva tagolja, amely fejlődésük és egyben keletkezésük idejének meghatározásához is a legfontosabb tényező.) Az ötvenes évek derekától kezdve műemlékvédelmünk helyzete jelentősen megváltozott, megjavult. Nagyobb anyagi erők birtokában és már helyes műemléki elvek szreint városaink helyreállítása szerte az országban megindult. A pusztuló várak megmentését eszmeileg és anyagilag támogatták, mert azok részint egy elmúlt társadalom életének és alkotóerejének kézzelfogható bizonyítékai, másrészt mai életünk egészébe is szervesen beépíthetők, közvetlenül vagy közvetett módon. Az ötvenes évek elején indult Sárospatak, Gyula helyreállítása, Szigliget és Csobánc állagbiztosítása. Ezeket követte 1955-től Nagyvázsony, Sümeg,