Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 12. (Eger, 1976)

Détshy Mihály: A tudományos kutatás szerepe az egri vár feltárásánál és helyreállításánál

A gótikus püspöki palotát sokszorosan átalakított formában találtuk, amikor 1958-ban megkezdtük helyreállítását. Addig egyetlen tudományos jellegű, rövid ismertetés jelent meg róla Csányi Károlytól. Ö a csúcsíves folyosó akkor látható szakaszát Szmrecsányi nyomán püspöki palota vagy inkább káptalani kolostor kerengője maradványának vélte, és az erről nyíló dongaboltozatos pincetermekről is csak feltételezte, hogy középkoriak. A falfeltárások igazolták csak, hogy az épület mindkét szintje középkori eredetű, és mutatták meg mely részek későbbi toldások. A feltárások mellett azonban a tudományos kutatás derített fényt az eredeti funkciójára, elrendezésére és történetére. Az épület eredeti rendeltetését Bekensloer püspök 1475 évi oklevele alapján lehetett egyértelműen azonosítani. Ez nemcsak azt igazolta, hogy ez volt a XV. sz. végi püspöki palota, de arról is tudósított, hogy korábbi házak felhasználásával épült, amit az alsó szint régebbi nyílásai és a helységbeosztással nem egyező helyzete is sejtetett. A Bakócz-kódexben és a modenai számadásokban említett ,,palacium"-ok az épület azonosítása után már lokalizálhatok voltak az épület felső szintjének udvar felőli traktusában, hasonlóan az alsó pincetermek az 1508. évi leltár borospincéivel bizonyultak azonosoknak. Az épület szerepéről és sorsáról az 1552. évi ostrom alatt Tinódi krónikája tájékoztatott, de ennek topográfiai utalásai segítettek a palotatermek azonosításánál is. Az ostrom utáni helyreállításról, a palotatermek kisebb helységekre osztásáról, ezek és a pincék új rendeltetéséről, berendezésükről az 1550—60-as évek számadásaiból, leltáraiból, Veráncsics egy-egy leveléből kaptunk tájékoztatást. A Ferabosco és Baldigara-féle váralaprajzokon látható, a mainál keskenyebb épületkontúrból állapíthattuk meg, hogy az emelet eredetileg egyetlen keskeny teremsorból állt, amely mögött a várfalig védőfolyosó húzódott. Ez érthetővé tette az említett írott források néhány utalását, és megerősítette a feltárás során tett megfigyelést, hogy a mai hátsó traktust később toldották az eredeti palotához. E tervek adtak felvilágosítást arra, hol volt a feljárat az emeletre, és ennek alapján megmagyarázhatóvá vált a nyugatról szélső árkádíveknek a többitől eltérő alakja, pilléreik rendhagyó, kiképzése. Az 1588. és 1594. évi leltárakból tudtuk meg, hogy az épület nyugati helyiségekkel és az említett hátsó traktussal a XVI. sz. utolsó harmadában Ungnad Kristóf és más várkapitányok alatt bővült, hogy kényelmes, sőt fényűző lakásuk legyen itt. Baldigara tervei adtak magyarázatot a rendkívül vastag várfalra épült hátsó helységek padlója alatt feltárt tágas, mély aknák keletkezésére. Terveiből felismerhető, hogy a korábbi, vékonyabb várfalhoz kívülről előbb támpilléreket építettek, majd a kedvezőtlen zeg-zúgok megszüntetésére ezek elé újabb falréteget húztak, amivel a pillérközöke üregekké zárták le, és ezeket földdel, épülettörmelékkel töltötték be. Evlia Cselebi tudósít arról, hogy a XVII. sz.-ban itt rendezték be a pasa rezidenciáját, majd az 1687 utáni iratokból megtudjuk, hogy a viszszafoglalás után az előbb a visszatérő püspöknek felajánlott épületet végül is a császári várkommandánsok lakásául állították helyre. Megtudjuk azt is, hogy néhány évvel a visszafoglalás után az épület egyik része beomlott, és az feltehetően a keleti rész volt, amelynek csak csekély falmaradványait hozta felszínre az ásatás, miután utóbb lebontották. A XVIII. sz. második felének irataiból ismeretes, hogy akkor az emeleten a várbeli katonaság számára laktanyát rendeztek be, a föld-