Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 12. (Eger, 1976)

Lénárt Andor: Történeti adatok az egri vár feltárásának ötvenedik évfordulójához

ami tartalék volt az omladozó folyosók kijavítására, és a nagyterem kijavítására. Pedig szép kincsek alszanak még a föld alatt. — Azt írja az újságíró, hogy meglepetéseket várnak még a további munkától, amely valószínűleg tavasszal indul, — ha sikerül némi pénzt összegyűjteni a filléres beléptidíjakból. Nem sikerült, ők már nem ástak tovább. „Legutóbb az oszlopos nagytermet hozták rendbe a munkás kezek, a vár Bolyky bástya felé néző részén. Nagytágasságú, impozáns csarnok ez, két lőréssel néz a putnoki vasút felé. Az ásatások múzeumában is derekas munkát végeztek. Friss fenyőszagú szekrények húzódnak a terem végéig, mindegyik megzsúfolva a reliquiákkal, amelyek előkerültek a földből. A szekrényeken üveglapok. Ez nemcsak azért jó, mert megvédi a portól az ereklyéket, hanem főképp azért kellett, mert a látogatók egy része emlékül magával vitt igen sok apróságot. Anélkül, hogy engedélyt kapott volna rá. Más egyéb baj is van. Az Árpád-kori templom kiásott apszisán egy idő óta a kőbe mélyen belekarcolt ákom-bákomok virítanak. A környék sövölvény fattyúi autogramokat vágnak az évezredes kövekbe, és ha sokáig így folytatják, olyan lesz a régi fal, mint egy vendégkönyv. A futbalozó modern barbárok sem tudják megbecsülni ezeket a köveket, rongálnak, vésnek rajtuk, pusztítják a nagy áldozatokkal, sok munkával feltárt romokat. Pedig az ásatás vezetői mindent megtesznek, hogy az idő viszontagságaitól megóvják a falakat. Möller egyetemi tanár tanácsára konzerváló folyadékkal fújják le a romokat, hogy az eső és a téli fagy ellen védjék. Elmondja Pálosi, hogy igen sok elvégezni való lenne még azokon a részeken is, amelyeket kiástak. A felső folyosót be kellene kötni a lépcsőházba, s a Gádonyi sírja körül rendbe kellene tenni a terepet. De erre már nincs pénz, mert a nagytermet is, — egyik díszét a föld alatti labirintusunknak, — csak hitelbe lehetett megcsináltatni. Jövő tavaszra vagy nyolcezer pengő kellene, hogy megindulhasson a munka. Talán sikerül összehozni a szükséges összeget. Csodálatos dolog ez. Ha bármely más helyen lenne a világon ez a vár, ... egyedülállóságával, romantikájával és tudományos értékével, tízezreket áldoznának arra, hogy kiássák, rendbehozzák és szétkiáltsák a négy égtáj felé a hírét. — Nálunk nem! Itt hagyják, hogy lelkes emberek, lélekkel és hittel, de pénz nélkül, innen-onnan kiverekedve nevetséges összegeket, jóformán maguk túrják a kincses földet. Itt lehet széthordani, emlékbe elvinni a múzeum apró tárgyait, szabad barbárul belebicskázni a finoman faragott kövekbe. Milyen szomorú ez, és mekkora csodálkozó szemeket nyit az idegen, ha ilyet lát nálunk!"

21 Nem lett nyolcezer pengő. 1932 elején így nyilatkozott a polgármester:

22 „Tekintettel az uralkodó nehéz pénzügyi viszonyokra, az 1932. évre a város idegenforgalmának növelése tekintetében semmiféle különösebb programot nem készítettünk. Csakis az képezheti igyekezetünket, hogy a - megindult propagandát folytassuk, a rendelkezésre álló anyagi eszközök keretén belül, hogy a várható javulás esetén készen álljunk az ismételten meginduló nagyobb méretű idegenforgalom lebonyolítására.