Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 8. (Eger, 1969)

Az egri vár története, VII. (1687-1967)

talmas árok ellenlejtőjét a bontási kőből épített magas támfallal kezdik megerősíteni, és ez rövidesen nagyon indokoltnak bizonyul. Rákóczi kuruc hadai 1703 nyarán a Tiszántúlról és Felső-Magyarországról gyors ütemben törnek előre. Július 23-án Pénz prefektus sürgős utasítást kér az erődítések helyreállítására és a vár fegyver- és lőszerellátására!, hiszen — mint írja — az egész ország sorsa függ Eger védelmétől. Szeptember 1-én már azt jelenti Budára, hogy a kurucok körülzárták a várost, utoljára pedig november 3-án arról tudósítja a Kamarát, hogy az új császári várparancsnok, Zinzendorff Bercsényi seregeivel szemben kénytelen volt a várost feladni, a német és rác lakosság pedig, amelynek szabad elvonulást biztosítottak, a várba húzódott. 1703. november 9-én a kurucok felgyújtják a várost, majd a vár védőinek támadásai elől kivonulnak onnan és visszahúzódnak. 1704 márciusában érkezik Eger alá Rákóczi, és megkezdik a vár ostromát, de látva, hogy ez hosszasan elhúzódik és ezzel az előnyomulást akadályozza, április 16-án fegyverszünetet kötnek Zinzendorffal, alá kötelezi magát, hogy a várat 8 hónap után feladja, ha addig nem érkezik felmentő sereg. 1705. január 2-án meg is történik az átadás, majd február 28-án hosszabb tartózkodásra odaérkezik a fejedelem, és Vas Sándort teszi meg várkapitánynak. Ekkor jár a várban Rozsnyai Dávid, Rákóézi-portai követe is, aid. így ír erről: „Délután eljárók az híres Eger várát, melyhez hasonló munkájú várat Can dián (Kréta szigetén, ma Iraklion) kívül alig látta, még penig el vala rontva az maga mellett hasonló erősségű igen nagy vár, mivel páros volt az vár, de az felsőt elrontották volt az németek, minekutána az törököktől megvötték volt."

7 1706 nyarán Rabutin Erdélyből erre vonulva veszélyezteti Egert. Bercsényi szeptember 8-án megszemléli a várat és ezt jelenti róla: „Én tegnap az várt itt megjártam egészen, s megvizsgáltam minden készületjeket... Fogyatkozását semmibül sem tanáltam az várnak, csak borbul." A vár védelmét Esze Tamás hajdúira bízza, de ostromra nem kerül sor, Rabutin seregeivel elvonul. 1708 tavaszán Rákóczi ismét Egerben időzik, majd a végzetes trencséni csatavesztés után ide tér vissza. 1709 tavaszán az elhunyt várkapitány helyére Perényi Miklóst állítja, és odarendeli De Reviere francia hadmérnököt, aki talán már korábban is járt itt, és most részletes útmutatást ad a Perényi jelentései szerint erősen elhanyagolt vár megerősítésére. Elsősorban a várfalakon belül rendel földsáncokat, a vár DK-i sarkánál, a Gergely-bástya felett emelkedő ágyúdombot, a mai Szépbástyát pedig korszerűen átépítteti. Perényi hamarosan jelenti, hogy éjjel nappal szorgalmasan munkálkodnak „az várnak szükséges épületi körül". Ekkor már mindenfelől megindul a kuruc seregek visszavonulása. Rákóczi 1710 áprilisában jár utoljára Egerben, októberben már a császári hadak állnak a vár alatt, és megindul az ostrom. November elején Pálffy János labanc főparancsnok megadásra szólítja fel a bátran védekező Perényit, aki azonban elutasítja. De a várban egyre jobban fogy az ivóvíz is, a császáriak talán elzárhatták az Eger patakig vezető földalatti folyosót is. A várat védő legénység és tisztjeinek fegyelme gyorsan lazul, míg végül november 29-én Perényi kénytelen kapitulálni, és december elején átadja a várat, a tragikus véget ért szabadságharc egyik utolsó bástyáját.

8 A vár parancsnoka ismét Zinzendorff Ferdinánd lesz. ö készítteti el 1711-ben annak részletes felmérését, és ezen javaslatot tesz a lerombolt külső vár helyén bástyatornyokkal erősített palánk építésére a belső vár legsebezhetőbb, keleti oldalának védelmére. 1715-ben a török elleni háború feléledésekor ki tisztíttatja a keleti várárkot, és eléje sáncot töltet. Utóda 1727-től L' Huillier Ferenc János, az edelényi pompás barokk kastély