Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 8. (Eger, 1969)

Az egri vár története, VII. (1687-1967)

! építtetője, a vár helyreállítására készített javaslataival 1728-ban Bécsbe utazik, de hazatérőben meghal. Egyre csendesebb évek köszöntenek most már Eger várára, amely védelmi jellegét egyre jobban elveszti. A külső vár helye lakóházakkal épül be és Sáncnak nevezett városrésszé lesz. 1751-ben Mária Terézia kedvelt hívének, Barkóczy püspöknek visszaadat­ja az addig fegyvertárnak használt romos várszékesegyházat. Az 1552. évi ostrom idején robbanás következtében súlyosan megrongálódott és ideig­lenes tetővel lefedett hatalmas épületről érdekesen tájékoztat egy 1757­ben felvett vizsgálati jegyzőkönyv. Hreska salétromfŐzŐ-mester, aki a ka­zamatákban a parancsnok engedélyével salétromot gyűjtött, embereivel behatolt a templomba, és ott feltörte a kriptákat. A vallomások végigve­zetnek a székesegyház belsején, amelynek külsejét viszont a vár többi ré­szével Hazael Hugó irgalmasrendi szerzetesmérnök várostérképen madár­távlatból örökítette meg. Az 1760-as és 1770-es évekből is maradtak ránk a várról felmérések, amelyek közül számunkra legértékesebbek az 1774—76. évi helyreállításokról készített terv jelentések, Rapportsplanok. Ezeken ugyanis megtaláljuk a várban akkor még fennálló XV—XVI. sz-i épületek, közöttük az udvarbíróház, az ún. Dobó-palota alaprajzait, ha­sonlóan a még ma is álló gótikus püspöki palota alaprajzait és metszetét. A palotának, amely akkor legénységi szállásul szolgál, ekkor — bár már tető nélkül — ma csak alapfalaiból ismert keleti része is áll még. 9 1783-ban hosszas alkudozások után a bécsi udvar visszaadja Eszter­házy Károly püspöknek a püspökség ősi székhelyét, a várat a ránk maradt részletes összeírások és becslések alapján kiszámított megváltási összeg fejében. Ö azonban nem becsüli a vár történelmi múltját. A vár falait és a székesegyházat kőbányának tekinti, ahonnan építkezéseihez anyagot termeltethet, elődei palotáját pedig börtön és magtár céljára hasznosítja, ahogyan a többi, egyre dűledezőbb épületet is gazdasági célokra rendeli. A székesegyház faragott köveit többek között a makiári templom építé­séhez hordatja, és mialatt a tornyokat és a hajót bontják, építési írnoka álműlva jegyzi fel a megtalált márványburkolatok szépségét. Bontják a keleti várfalat is, és ekkor emelik le az egykori külső vár felé nyíló Kö­zép- vagy Setét-kapu felett talált 1587 évszámos feliratos táblát a káptalan címerével, amelyet ma a múzeumban láthatunk. 10 A lakosság is bontogatja a könnyebben hozzáférhető, alacsonyabban fekvő falrészeket és tömbkőburkolatukat. Az alábányászás következtében az esőktől és fagyoktól már egyébként is meggyengített falak egy szakasza a vár DNy-i sarkán 1801. december 3-án leomlik és romba dönti az alatta — a mai Dobó utcán —• álló házakat. A további veszély elhárítására rövi­desen hozzáfognak az omlás mögött emelkedő ágyúdomb lehordásához és több falszakasz bontásához. 1806-ban lebontják a Varkoch-kapubástyát is. A következő években Fuchs érsek az egykori püspöki palota kivételével a várban álló összes régi épületet leromboltatja. 11 A vár történelmi múltját birtokosai közül elsőnek Pyrker érsek érté­keli a romantika szellemében. Dobóruszkáról elhozatja Dobó István akkor már szétbontott későreneszánsz tumbájának, sírládájának fedlapját az egri hős fekvő páncélos alakjával, és a Setét-kapu bejáratánál klasszicista ízlésű, dór oszlopokkal közrefogott kapuzattal emléktermet alakíttat ki a sírtábla elhelyezésére. Szomszédságában a tereprendezés során felszínre kerül a székesegyház későgótikus részének egyik pillércsonkja. Ezt a Szt. István-kori bazilika maradványának vélik, és ezért Casagrande István ki­rály szobrát állítják fel rajta. A vár szépítése során állítják fel a Szép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom