Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 8. (Eger, 1969)
Az egri vár története, VII. (1687-1967)
! építtetője, a vár helyreállítására készített javaslataival 1728-ban Bécsbe utazik, de hazatérőben meghal. Egyre csendesebb évek köszöntenek most már Eger várára, amely védelmi jellegét egyre jobban elveszti. A külső vár helye lakóházakkal épül be és Sáncnak nevezett városrésszé lesz. 1751-ben Mária Terézia kedvelt hívének, Barkóczy püspöknek visszaadatja az addig fegyvertárnak használt romos várszékesegyházat. Az 1552. évi ostrom idején robbanás következtében súlyosan megrongálódott és ideiglenes tetővel lefedett hatalmas épületről érdekesen tájékoztat egy 1757ben felvett vizsgálati jegyzőkönyv. Hreska salétromfŐzŐ-mester, aki a kazamatákban a parancsnok engedélyével salétromot gyűjtött, embereivel behatolt a templomba, és ott feltörte a kriptákat. A vallomások végigvezetnek a székesegyház belsején, amelynek külsejét viszont a vár többi részével Hazael Hugó irgalmasrendi szerzetesmérnök várostérképen madártávlatból örökítette meg. Az 1760-as és 1770-es évekből is maradtak ránk a várról felmérések, amelyek közül számunkra legértékesebbek az 1774—76. évi helyreállításokról készített terv jelentések, Rapportsplanok. Ezeken ugyanis megtaláljuk a várban akkor még fennálló XV—XVI. sz-i épületek, közöttük az udvarbíróház, az ún. Dobó-palota alaprajzait, hasonlóan a még ma is álló gótikus püspöki palota alaprajzait és metszetét. A palotának, amely akkor legénységi szállásul szolgál, ekkor — bár már tető nélkül — ma csak alapfalaiból ismert keleti része is áll még. 9 1783-ban hosszas alkudozások után a bécsi udvar visszaadja Eszterházy Károly püspöknek a püspökség ősi székhelyét, a várat a ránk maradt részletes összeírások és becslések alapján kiszámított megváltási összeg fejében. Ö azonban nem becsüli a vár történelmi múltját. A vár falait és a székesegyházat kőbányának tekinti, ahonnan építkezéseihez anyagot termeltethet, elődei palotáját pedig börtön és magtár céljára hasznosítja, ahogyan a többi, egyre dűledezőbb épületet is gazdasági célokra rendeli. A székesegyház faragott köveit többek között a makiári templom építéséhez hordatja, és mialatt a tornyokat és a hajót bontják, építési írnoka álműlva jegyzi fel a megtalált márványburkolatok szépségét. Bontják a keleti várfalat is, és ekkor emelik le az egykori külső vár felé nyíló Közép- vagy Setét-kapu felett talált 1587 évszámos feliratos táblát a káptalan címerével, amelyet ma a múzeumban láthatunk. 10 A lakosság is bontogatja a könnyebben hozzáférhető, alacsonyabban fekvő falrészeket és tömbkőburkolatukat. Az alábányászás következtében az esőktől és fagyoktól már egyébként is meggyengített falak egy szakasza a vár DNy-i sarkán 1801. december 3-án leomlik és romba dönti az alatta — a mai Dobó utcán —• álló házakat. A további veszély elhárítására rövidesen hozzáfognak az omlás mögött emelkedő ágyúdomb lehordásához és több falszakasz bontásához. 1806-ban lebontják a Varkoch-kapubástyát is. A következő években Fuchs érsek az egykori püspöki palota kivételével a várban álló összes régi épületet leromboltatja. 11 A vár történelmi múltját birtokosai közül elsőnek Pyrker érsek értékeli a romantika szellemében. Dobóruszkáról elhozatja Dobó István akkor már szétbontott későreneszánsz tumbájának, sírládájának fedlapját az egri hős fekvő páncélos alakjával, és a Setét-kapu bejáratánál klasszicista ízlésű, dór oszlopokkal közrefogott kapuzattal emléktermet alakíttat ki a sírtábla elhelyezésére. Szomszédságában a tereprendezés során felszínre kerül a székesegyház későgótikus részének egyik pillércsonkja. Ezt a Szt. István-kori bazilika maradványának vélik, és ezért Casagrande István király szobrát állítják fel rajta. A vár szépítése során állítják fel a Szép-