Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 8. (Eger, 1969)

Az egri vár története, VII. (1687-1967)

merjük, de rongált állapota és szűk volta miatt eddig még nem került sor részletesebb felderítésére. Ez évben megtörtént a most kutatott terület alatti rész felmérése,

2 hogy helyreállításához adatokat szolgáltassunk. A bástya K-i falának a Törökkert felé eső részénél megkerestük a külső várnak maradványait, amelynek magasabban álló részeit már néhány évvel korábban megtaláltuk a Gárdonyi-sír mögötti területen. A most előkerült falrészek érdekes, hármas rétegződést mutatnak. A két belső réteg — a tulajdonképpeni várfal és a „külső", 1568 táján már az alaprajzokon is jelölt támfal — azonosítása nem volt nehéz dolog, de a harmadik, legkülső réteg azonosítása egyenlőre még nehézségekbe ütközik. Az írásos adatok is arra utalnak, hogy a vár e pontjának — külső és belső vár csatlakozása — kiépítése körül a XVI. század 70—80-as évei táján is még nagy viták folytak, s annak megvalósítására sokáig nem került sor. Talán a további feltárások majd — részben, vegy egészében — feleletet adnak a kérdésre is. A Setét-kapu és a Gárdonyi-sír közti terület feltárása, rendezése A második világháború utáni feltárások, helyreállítások e terület ÉK-i részén kezdődtek meg 1957-ben.

3 Ekkor állították helyre a Setét-kaput és az ahhoz csatlakozó — délről és kisebb mértékben északról is — várfalakat (4. kép). E falak felmagasitása lehetővé tette — a Szépbástya DK-i olA helyreállított sötétkapu.