Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 8. (Eger, 1969)
Történeti adattár III. - Bél Mátyás, a Heves megyei várakról
Ez a folyamat a XVIII. század közepére teljesedett ki: addig nem tapasztalt erővel lángoltak fel a viták helyi hagyományok hitele és hamissága, időrendi kérdések felett. Ugyanakkor, amikor a Szent Mártonhagyományokat élesztik a Dunántúl, Gellért tiszteletét újra megteremtik a visszafoglalt csanádi egyházmegyében, megindul az egri egyházmegye első püspökének kultusza is. Nem véletlen, hogy a jezsuitáknevelte Eszterházy Károly indítja meg a harcot Gellért mártír-társának szentté avatásáért. 32 Római ügyvivője, Giorgio Merenda révén előbb puhatolózik a Szentszéknél az ügyben, majd, bizonyítandó Buldusnak az egri egyházmegyében hagyományos tiszteletét, Ambrosovszky Mihály kanonokkal összegyűjteti a Buldusra vonatkozó történeti irodalmat. 33 Bizonyára ugyanekkor keletkeztek — és nyilván Eszterházy kezdeményezésére — a kápolnai templom „Szent" Buldus oltára, és az aszalói plébánia egyik festménye, ahol Buldust glóriával ábrázolták. A Rómából kapott elutasító ízű válaszok, úgy látszik, elkedvetlenítették Eszterházyt, mert ez évek után nincs tudomásunk hasonló kísérleteiről. Valószínű, hogy a II. József uralkodása alatti küzdelem sokkal fontosabb ügyei mellett eltörpült Buldus szentté avatásának kérdése. Ilyen formában a kérdés már nem is vetődött fel többé. Buldust a hagyomány nyomán besorolták az egri püspökök közé. Érdekes, hogy Eszterházy idején tudatos kísérletek történhettek Buldus tiszteletének a hívekben való meggyökereztetésére is. Egy kisebb tűzesetnél a város megmenekülését Buldus segítségének tulajdonították. Erről a magisztrátus igazoló okmányt bocsátott Batthyány Ignác erdélyi püspök rendelkezésére. Batthyány, a Szent Gellértre vonatkozó források kiadója, egykor maga is az egri káptalan tagja, bizonyára Gellért vértanú társaival foglalkozva kérette meg ezt az okmányt. Buldus püspök emlékezete —• bár forrásaink szerint semmi alapunk sincs egri püspöknek tartani — mégis egri hagyománnyá lett. A szentté avattatásáért indított kísérletek ugyanis érdekes — és jellemző -— fényt vetnek nemcsak Eszterházy Károly működésére, hanem a XVIII. század sokszor erőltetett, de mindenképpen becsülendő hagyománykeresésére is. Nagy Árpád JEGYZETEK: 1. Az oklevél első kiadása: Sehmitth, N.: Episcopi Agrienses. . . Tyrnaviae, 1768. I. 5—8. Hitelességéről: Szentpétery I.: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. 1/1. (1923) 6., 1/3. (1930) 386. 2. Vita s. Stephani auctore Hartwico. c. 8. (Gombos F. A.: Catalogus fontium, no. 5092. — Hartwic megjegyzése arról tanúskodik, hogy már Kálmán király korában sem voltak egészen bizonyosak egyes püspökségak alapításának dátumában, sem a számukban: „ ... provincias in decern partitus episcopatus et Strigoniensem ecclesiam metropolim et magistram . .. fore constituit." (Gombos, op. cit. p. 2585.) 3. Hóman B.: Szent István. (Bp. 1938) 168. 4. Az egyes oklevelek kiadásairól és hiteléről: Szentpétery I.: 1923. 5. Moravcstk Gyula: Görög nyelvű monostorok Szent István korában. Szent István Emlékkönyv, I. 1938. pp. 392—4.
