Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 8. (Eger, 1969)

Jegyzetek az egri püspökség XI. századi történetéről

bizonyítéka egy birtokomban levő Gárdonyi-levél. Az írónak az alispánhoz címzett levelét nem is iktatták, mert mint magánlevelet tekintették, íme a levél teljes szövege (3. kép). „Igen Tisztelt Alispán Űr! Az egri vár védőinek küzdelme legvéresebb az utolsó viadalban a várnak az északi részén: a mai kaszárnya (a régi püspöki palota, melyben ma az emeleten az Egri vár élete című kiállítás, a földszinten pedig a Dobó-síremlékkel ékes Hősök terme van, S. I.) és a Sándorbástya vagyis azon bástya között, amelyet a vasútépítéskor kettébontottak. Kiváló tisztelettel Gárdonyi Géza"

21 Eger, 1916. XI. 11. * Az Eger—Putnok-i vasútvonal kiépítése során az egri vár egyik bástyája átvágásának históriája jól és egyértelműen példázza a XX. század elejének rideg anyagias kapitalista szemléletét, amely nem ismerte el minden esetben nemzeti múltunk napjainkig is fénylő ragyogó emlékeit. A minél nagyobb profit jegyében bizonyos megtakarítást jelentett az Eger—Putnoki Helyiérdekű Vasút RT részvényeseinek a bástya részleges lerombolása. De nem hagyhatjuk említés nélkül azt sem, hogy Eger város és Heves vármegye hatóságai is, a kulturális szervekkel, a Műemlékek Országos Bizottságával egyetemben, ölhetett kézzel nézték, a barbár pusztítást, és még csak a kisujjukat sem mozdították meg az első csákányvágások nyomán a rombolás feltartóztatására. Mélységesen tragikus — de a város polgári társadalmára jól jellemző. —, hogy nagy történeti múltjára oly gyakorta hivatkozó városban csupán egyetlenegy ember akadt Türk Frigyes gimnáziumi tanár személyében, aki felemelte a szavát a vandalizmus ellen. De egyben ez az eset — minden kudarca ellenére — is pompásan bizonyítja, hogy egyetlen ember kiállása az igaz és jó ügy mellett is hozhat sikert, feltéve természetesen, ha kellő időben fúj riadót. A parlamentben történtek, Kossuth Ferenc szakminiszter levele és intézkedése napnál fényesebben és félreérthetetlenül bizonyítja, hogy ha kellő időben — a vasútépítési előmunkálatok megkezdése előtt értesült volna megfelelően nyomós keretek között a minisztérium, a műszaki terv súlyos visszásságáról —, minden bizonnyal meg lehetett volna akadályozni a semmivel sem menthető műemlékrongálást. Egyébként felmerül az eset vizsgálata kapcsán az a jogos kérdés: miként kezdhette meg a vasútépítő társaság a terepelökészítő munkálatokat az illetékes kereskedelemügyi miniszter engedélye nélkül? Ha 1906—07-ben nem pusztították volna el a belső vár ezen északkeleti új-olasz típusú bástyáját, akkor éppen a közelmúltban helyreállított délkeleti hasonló típusú bástyával együtt, egyedülállóan szemléltette volna a vár XVI. századvégi — az akkori haditechnika szempontjából korszerű — védműrendszerének lényegét —, annál is inkább, mivel a külső vár hasonló jellegű nagy Baldigara-féle bástyái már 1702-ben részben áldozatul estek az országos várrombolási kampánynak.