Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 1. (Eger, 1960)

G.L.: Érdekességek az egri vár életéből

lo ÉRDEKESSÉGEK AZ EGRI VÁR ÉLETÉBŐL /Dobó látván és a Habsburg uralom./ Mikor Dobó 1548. július 2o-án, mint provizor /gondnok / átvette a püspöki vagyon kezelését, mint várnagy pedig Zay Ferenc várnagy-társával a katonai parancsnokságot az egri várban, hihetetlen zűrzavar uralkodott. A török, a hatalmaskodó főurak, az előző Perényi-Varkoch korszak erőszakoskodó harácsolása mind súlyos akadály volt ahhoz, hogy Dobó a vár, a püspökség, a katonai dolgok ellátásához szükséges pénzt a szétzilált püspöki birtokokból előteremtse. Vas kézzel nyult a dolgok rendezéséhez, - 3ok főúr haragját vonva magára. Mint gavallér magyar középkori nagyúr, a kornak megfelelő udvartartást vezetett. Sok előkelő vendég fordult meg az egri várban, akik csatlósokkal, lovászokkal érkeztek, s akiknek ellátásáról gondoskodni kellett. Minderről épp úgy, mint a vár alkalmazottjairól, apródjairól pontos számadást vezetett. A Királyi Kamara ellenőrei mégis lépten-nyomon Delekbtöttek ezekbe az elszámolásokba, ravasz, utólagos átszámításokkal lecsökkentették a bor és egyéb adagokat, s az igy előállott különbözetet Dobó terhére rótták 3 azt rajta behajtották. Azt is megtették vele, hogy mikor 155o. október 17-én esküvőjét tartotta Sulyok Sárával, a nagy lakodalomban elfogyasztott bor árát levonták Dobó zsoldjából. Mikor gróf Salm, az akkori országos főkapitány Egerbe jött lakni, ami nagyon előnyös volt a vár szempontjából,

s emiatt Dobó igyekezett természetszerűen kedvébe járni, az igy elfogyasztott bor és élelmiszer árát ugyancsak Dobó számlájára terhelték. Lépten-nyomon találkozunk ilyen esetekkel már az ostrom előtt. De Dobó ezek ellenére becsülettel és odaadással igyekezett teljesíteni a vár védhetővé tételét. A várostromról, a hősiesség csodáiról nem akarok itt irni. Nézzük az érem másik oldalát. Amikor egész Európa bámulattal tekintett Dobóékra, akkor az osztrák bürokrácia bevádolta Dobót, amiért az ostrom nehéz perceiben, az élet-