Katona Mária: Két évszázada Balmazújvároson - a balmazújvárosi németek története / Újvárosi Dolgozatok 5. (Balmazújváros, 1997)
62 Nem tudtak számolni sem. Reggel, amikor számolták a foglyokat, tizenkettő után összezavarodtak. Kezdték elölről és rákiabáltak a foglyokra, hogy ne mozogjanak. (Holb Jenő) Március elején beosztották munkára a deportáltakat. Egy részüket építkezésre rendelték, másokat a kőművesekhez vagy a kolhozba. A legnehezebb munkát azok végezték, akiket a bányába küldtek. Szenet kellett felhordani, vagont rakni. Ezt a nehéz fizikai munkát gyakran végezték nők. Nemcsak a hadifoglyok, hanem orosz asszonyok is. A föld alatti, ún. vizesbányákban a 70 cm magas szénfalnál {lava) kellett dolgozniuk, igen rossz munkakörülmények között. Ma le kellett menni a bányába, a legmélyére.... létrán kellett lemenni. Bebújtunk egy szűk sávba, csak ülve fértünk benne.... Egy helyen olyan szük volt, hason csúsztunk odébb. (Sz. F.-né naplója) 16 8 A bánya, ahol dolgoztunk, 4 km-re volt a lágertől. Minden nap gyalog kellett megtenni azt az utat, fegyveres kísérettel. (Nagy Imre) 16 9 Sok volt a baleset. Szörnyű szerencsétlenség történt, felrobbant a bánya. Négy ember meghalt, öt pedig súlyos sérülést szenvedett. (Sz. F.-né naplója) 170 ... egy tizennyolc éves kislány, Juhász Erzsike meghalt. Összenyomta két csille! (Kerekes Ferenc) 17 1 A nehéz fizikai munka mellett állandó volt az éhezés is. Az építkezésen dolgozók napi fejadagja 80 dkg kenyér volt, havi fizetésük 80-100 rubel. A bányamunkások 1 kg kenyeret kaptak naponta kis szalonnával. Naponta
