Katona Mária: Két évszázada Balmazújvároson - a balmazújvárosi németek története / Újvárosi Dolgozatok 5. (Balmazújváros, 1997)

61 A határnál át kellett szállni egy másik vagonba... ...Ki-kilestünk a tájra. Nagyon hideg lehet és mindenütt nők dolgoztak férfiruhában. Megrémültünk, hogy a mi vékony öltözetünk itt semmit nem ér.

16

5 (Sz. F-né Juhász Mária naplójából) 1945. január 31-én érkeztünk Krasznij Lucs bányavárosba. Ahogy tudtuk, berendeztük az általunk Bagolyvárnak nevezett szálláshelyünket. (Kerekes Ferenc)

16

6 Huszonöt napig laktak a fűthetetlen épületben, igen rossz tisztálkodási és élelmezési feltételek mellett. Kiderült, hogy a szovjetek nem vártak ilyen sok munkást, s három héten át nem tudtak nekik adni sem munkát sem normális ellátást. Ilyen nagy létszámú fogoly élelmezése szinte mindvégig lehetetlen maradt, hisz a helybeli lakosok is nyomorogtak. Szállás, s a későbbiekben a munkaruha biztosítása is nagy terhet jelentett a szovjetek számára. Február 24-én az újvárosiak átkerültek végleges szálláshelyükre, az épp hogy elkészült krasznalucsi lágerbe. Ezt a foglyok közül kiválogatott szakmunkások építették meg. Már a látása is hátborzongató volt. Drótkerítés, minden ötven méteren őrbódé állt. A deszkapriccseken se szalma, se takaró.... a bekerített területen hat épület volt. Századonként voltunk elosztva a barakkokba. Minden századnak volt egy szovjet parancsnoka és egy magyar megbízottja. (Loós Imre)

16

7 Ezek a magyar megbízottak az orosz tiszteknél kegyetlenebb módon bántak a foglyokkal, s a lágerparancsnokság teljes kiszolgálói lettek. A szovjet katonákra pedig így emlékezik vissza az egyik deportált: A szovjet őrök tizenegynéhány éves Sztálin nevelte kölykök voltak. Nem volt anyjuk, apjuk. Ha megkérdezték tőlük: Ki az apád? rávágták, hogy Sztálin.