Katona Mária: Két évszázada Balmazújvároson - a balmazújvárosi németek története / Újvárosi Dolgozatok 5. (Balmazújváros, 1997)
64 Áprilisban bezárták a lágert, mert kiütött a tífusz. Egymás után estek össze az emberek... Később hetenként haltak meg.... (Kerekes F.) 17 4 A halottakat egy deszkaládában vittük ki, s mentünk a másikért, mivel naponta többen is elpusztultak. (Nagy I.) 17 5 Száz ember meghalt a mieink közül... Meghaltak igen hamar a nagy, erős parasztemberek is, ... ...Kórházba nein vittek senkit, ott ápolták, magyarok ápolták. De gyógyszerről nem is hallottam. Egy orosz orvosnő jött ki a városból naponta ellenőrizni. Tulajdonképpen felcser volt. (Hardicsai Mária) 176 Hiányzott az orvosi ellátás, a gyógyszerek. Amikor 1945 őszén a Nemzetközi Vöröskereszttől főorvosok és tisztek érkeztek, olyan sok beteget találtak a foglyok között, hogy azokat ki kellett válogatni és hazaküldeni. Az első hazatérők október 8-án hagyhatták el a szovjet lágert, s október 24-én Máramarosszigetnél lépték át a magyar határt. Debrecenbe október 29-én érkeztek meg, gyalog indultak haza, s útközben szekerek vették fel őket. A magyar vezetők az első hazatérésekkor már nem titkolhatták a történteket. A Magyar Külügyminisztérium levelet küldött az újvárosi elöljáróságra, amelyben többek között ez áll: Értesítem a Községi Elöljáróságot, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak 1945. augusztus 22-én kelt nyilatkozata szerint az összes hadifoglyok és polgári letartóztatottak a közeljövőben hazatérhetnek, ennél fogva a SZEB egyes konkrét kérésekkel egyelőre nem foglalkozik. 17 7 A MKM csak 8 hónappal az események után vett tudomást a deportálásról, s az üggyel való további foglalkozástól elhatárolta magát. 1946 tavaszán a Szovjetunióban maradtak egy része átkerült Druskovkára, ahol háborús bűnösöket tartottak fogva. A Sztálin Vasön-
