Katona Mária: Két évszázada Balmazújvároson - a balmazújvárosi németek története / Újvárosi Dolgozatok 5. (Balmazújváros, 1997)
19 megye espereséhez, melyben magyar és német nyelvű tanító és prédikátor szolgálatai ügyében írnak az elöljárónak. Ebben a levélben találhatók az első hiteles adatok. Az egyházi szolgálatokat ebben az évben 40 család fizette. Az 1783. augusztus 12-én kelt kérvény 4 2 következtében az egyházkerület deputációt küldött ki, hogy egyezség szülessen a balmazújvárosi németek kérései ügyében. A latin nyelvű jelentés arról számol be, hogy a megegyezés megszületett. A jelentés mellékletében Hunyadi Ferenc superintendentialis vicenotárius* 66 gazdát említ meg, melyek között sok a módos. 4 3 A Balmazújvároson új otthont találó németség hamar berendezkedett. Miután a földbirtokosok beköltöztették őket Andrásházára, hamarosan földet kaptak a községben is. Az uraság telkeket adott nekik, s külön városrészen telepedtek le. Az ún. Kis- és Nagy-szik közötti területen jött létre a máig Németfalu-ként emlegetett városrész. Ez délre, délkeletre esik a magyar őslakók lakta központi részektől. Az Andrássyaktól kapott háztelkek egymás mellett sorakoztak, s alkották a mai Kossuth utcát, akkori nevén a Dajtsch-gross-gass-1 4 4> azaz a „Großdeutschgasse" (Nagy német utca); ez volt a német település első, központi utcája. A Kossuth utca az egyetlen utca Balmazújvároson, amely változatlanul megőrizte hajdani útvonalát, s ebből arra lehet következtetni, hogy a né-metek megtelepedése mérnöki terv alapján történt. Az utcától délre és északra a mai Széchenyi és Pacsirta utcákban álltak a németek szérűskertjei. Az ún. Bánlak és Daru városrészek jóval később, az 1910-es években kezdtek beépülni, itt már vegyesen laktak németek és magyarok. Mivel a telepesek külön Németfaluban, a város peremén rendezkedtek be, különállásuk hosszabb ideig fennmaradhatott. Jogi értelemben azonban nem alkottak önálló községet, hanem Balmazújváros község részévé lettek. Lengyel Imre szerint 4 5 a telepesek zöme fél, vagy negyed jobbágytelket kapott a földesúrtól, s vagyoni helyzetüknek megfelelően jutott nekik külső és belső jobbágyhely. „A belső jobbágyhely jobbágytelekből és belső * egyházkerületi aljegyző
