Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)

Tartalom

vagonokban a Szovjetunióba szállítottak jóvátételi kényszermunkára. Hosszú évek után körülbelül 5 százalékuk térhetett haza." A tragikus események elérhető dokumentumai, a történeti iroda-irodalom és különösen az elmúlt egy évben megszaporodó visszaemlékezések publikálása a sajtóban

1

8 a következőket bizonyítják: A Vörös Hadsereg által 1945 januárjára megszállt mai Magyarország területéről legalább 44.000 civil férfit és nőt vetettek fogságba

1

9, s akaratuk ellenére hurcoltak el kényszermunkára. A cél a német etnikum kollektív büntetése volt. Az akciókat a Vörös Hadsereg Parancsnoksága utasítására, de aktív magyar közreműködéssel hajtották végre, rajtaütésszerűén, mindenhol szinte egyidőben. Sem magára az eljárásra, sem az érintettek helyzetének megnevezésére mindezideig nem sikerült megfelelő definíciót találni. Az „internált", a „deportált", a „közmunkás", a „hadifogoly" elnevezések önmagukban nem fejezik ki a valódi tartalmat. Az érintettek anyagi rehabilitásáról intézkedő 104/1989. (X. 4.) MT rendelet megfogalmazása „egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személyek"-nek és „polgári személyként a második világháborúval összefüggésben munkavégzés céljából a Szovjetunióba szállítottak"-nak nevezi — talán túlzottan is körülirtán, de még kevésbé a valóság lényegét tükrözően — a deportáltakat. Mi történt Balmazújvároson? A deportáltak száma 1945. január 3-tól 13-ig ma már ellenőrizhetetlen becslések szerint a Semsey kastélyba és a tanácsházára 8-900 főt (dr. Varga Antal szerint 1200 embert) gyűjtöttek be. A létszámot több ok miatt is lehetetlen utólag megállapítani. Először is: Balmazújvároson alakították ki a szovjet katonai hatóságok a környék internáló táborát, ide gyűjtötték be a foglyokat a környező tanyákról, a szoboszlói földről, Nádudvarról

2

0 stb. is. Másodszor: a fogolyszállítmány útbaindításáig az események szenvedő alanyai állítása szerint több tucatra tehető azok száma, akiket magyar mivoltuk, de még inkább ifjúkommunista igazolványuk miatt elengedtek. Az Újvárosról ténylegesen elhurcoltak számát pontosan meg tudjuk állapítani. Ehhez két korabeli levéltári

2

1 illetve tanácsi iratanyag szolgál — önmagukban kissé pontatlan, de összehasonlítva, egymást kiegészítve — megbízható adatokkal. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár és a balmazújvárosi tanács irattára egyaránt megőrizte azt a névsort, melyet a ténylegesen elhurcolt személyekről még 1945. január 17-én a községi vezetőjegyző, Biró Imre az alispánnak beterjesztett. A lista 510 nevet tartalmaz, de a valóságban csak 508 személy neve van rajta, mert egy asszony leánykori és férjezett nevén is szerepel, egy férfi pedig két lakcímen. Az azonosság könnyen megállapítható a pontos személyi adatok alapján. 8