Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)

Tartalom

VII. 3-4. Sokan nem tudnak már kimenni a bányába. Én sem érzem jól magam, ször­nyen fáj a fejem. Az írás is összefut előttem. Isten veletek, megyek . . . VII, VIII. Én is tífuszos lettem. Az elkülönítőbe kerültem. A fejem kopaszra nyírták, de már nem bántam, annyival is könnyebb lett. Nem engedték bekötni, pedig fázott és a legyek mászták. Már tele van minden priccs, itt van Mol­nár Erzsike is és Hortó Miklósné is. Szomjasak vagyunk, de vizet nem ad­nak. Mindenki járkál, félrebeszél lázálmában. Csoszogó lépések, bamba tekintet, kopasz fej. Borzalmasan néztünk ki. Csobán sógor is meghalt. Ti­zedeli a halál az embereket. Miket lehet itt látni! V. P.-t kitették a folyo­sóra, aki eljön mellette befogja az orrát, olyan büdös. Tiszta seb, a bőre alatt pondró nyüzsög. Nem lehet ezt leírni, amibe vagyunk. VIII. 24. Már két napja jobban vagyok, mehetek is dolgozni a kolhozba. Belátással vannak az oroszok, nem visznek a bányába. VIII. Meghalt Hortó Miklós. A felesége még nem tudja felfogni, mert még magán­kívül van. Már nem kell messze menni a temetésre. Itt az udvaron ásnak göd­röt az emberek. Sarogján borítják a gödörbe egy nagyváradi fiúval. Nem si­ratja már őket senki, nem újság már ez itt. Úgy hull az ember, mint Mihály nap után a légy. IX. 10. Eddig nem volt bejegyezni való. Tűrünk, szenvedünk. Tegnap ráesett a vagon a lábamra. Nem tudok dolgozni. Hortóné is felépült, most aztán sírva keresi a férjét, de hiába, ő már nem megy haza. Már mi sem nagyon reményke­dünk. Mindenki sebes, rühes. IX. 20-30. Már gyógyul a lábam, mehetek a bányába. Éjjel hideg van, fázik a kopasz fejem. Fizetés rég nincs. Amit találunk azt esszük. Ügy hírlik, most már valóban megyünk haza. Tisztek, orvosok jönnek. Sorakozó! Kiválogatják a gyöngéjét. Engem is, örültem is, sírtam is. X. 8. Elértük e szép napot! Indulunk haza! Elbúcsúzunk az ottmaradottaktól. Elindul velünk a vonat! Egy állomáson a többi lágerből is jönnek újvárosiak. A vonatnak nincs oldala, szörnyen fázunk, összebújunk, mint a koszos malac. 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom