Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)

Tartalom

Január 4. Az ablakból láttuk szüleimmel, hogy az én legkedvesebb barátnőmet, Éder Erzsikét és nagybátyját, Takács Péter bácsit a másik oldalba kíséri két orosz katona és egy magyar tolmács. Apám csak azt mondogatta: Nem követtek el semmi bűnt, arról meg nem tehetünk, hogy ideszülettünk. Este tíz órakor zörgettek a mi ablakunkon is. Anyu be akart takarni a dunnával, bebújtatni a szekrénybe, de nem tette, mert félt, nagyobb baj lesz. Két orosz és Új Gábor nevezetű ember jött értem és tüdőbeteg nővéremért, a fiútestvéreimért. Apám csaknem letérdepelt úgy mondta a tolmácsnak: komám beszélj már velük, az egyik beteg, a másik még gyerek a fiaim a fronton. . . Az egyik orosz lekapta a puskáját, s mennünk kellett. (Árva Ernőné Holb Mária) Január 5. Az ablaknál varrtam a gépen. Az utcáról beláttak, két orosz és egy Karádi nevezetű ember. Csak annyit mondtak pakoljak a nővéremmel. Nem mondták milyen indokkal és hova visznek. (Varga Jánosné Cselei Margit) Január 3-án kezdődött a rémület. Jött két orosz katona és egy magyar tolmács, hogy pakoljak gyorsan ruhaneműt, élelmet, mert munkára kell menni. A katona már hagyott volna, de a tolmács (falunkbeli) csak tessékelt. A féljem hadifogoly volt, egyedül mit tehettem volna. Kinek vétettünk mi? Még újságot sem olvastunk, semmit sem értettünk a politikához. (Szarvas Ferencné Juhász Mária naplójából) Engem és öcsémet január 3-án gyűjtöttek be. Én 20 éves voltam, az öcsém 17. Azt mondták munkára visznek bennünket. Egy orosz katona és egy újvárosi ember kísért a gyűjtőbe. A tulajdonképpeni deportálok az oroszok voltak, de a végrehajtást és annak mikéntjét a helyi ideiglenes és önjelölt akkori községi vezetők végezték. Az innen elvitt személyek felének még a neve sem volt német hangzású. A svábokkal kezdték a begyűjtést, de keveredett oda magyar is. Az ún. németajkúaknak sem volt már közük az eredetükhöz, csak a nevük. A bevagonírozás előtt egy szovjet tiszt, aki keveset tudott magyarul, közölte velünk, hogy a Szovjetunióba visznek bennünket újjáépíteni azokat a városokat, amelyeket a németek és velük együtt a magyarok leromboltak. (Leiter Imre) 18