Pozsonyi József szerk.: A jobbágyvilág és a szabadságharc emléke Balmazújvároson / Újvárosi Dolgozatok 3. (Balmazújváros, 1988)

farkas után. A farkas megkavarodott, mert a nyaka nem fordul a farkasnak, rávicsirít a pulira. A puli meg mintha a szemit vettík vóna vissza. Még rajtunk is túlszaladt, úgy megijedt. A farkas meg elment a Telekföldnek. Eccer meg azt mondja a számadó egy hideg téli napon: — Hallod, ha elfáradtál, feküdj le a hodály melletti kondás kunyhóban. Ha nagyon fázol, gyere be ide hozzánk a házba. Még akkor fődházba laktak a cselédek. Ügy is vót. Bementem. A bundába búttam és elaludtam. Vót egy disznó a nyájba. Annak a vót a szokása, hogy este felé elkódorgott a nyájtúl, a házak környékit bejárta emberi gané után. Mán bezárták a disznót, de az sose jött akkorra elő. Mindig kint hált, a gunyhó melletti szalmába bútt. Eccer éccaka nagy visítás, betör a disznó a gunyhóba. Engem is összetaposott, oszt elbútt a bunda mellett. Felserkenek, fázok, felkelek, oszt bemegyek a házba. Kérdi a számadó, hogy mi újság. „Nincsen semmi, csak a sz . . . s disznó szaladt be visítva a gunyhóba." Biztos is farkas tört rá. Űgy is vót. Másnap láttuk meg, hogy az inábúl egy jó darabot kiharapott a farkas. Sok vót még abba az időbe. (23.) Bőrkikészítés, bundavarrás Anyai nagyapám, Posta Bálint régi juhász ember lévén télbe behajtotta a juhait a községbe. Az állatai ápolása mellett bundát is csinált. Maga törte a bűrt. A gyerekek is megkapták a maguk munkájukat, mert a birka által nyáron összeszedett növényi gubbancokat kellett szedegetni ki a szőrből. Nagyapám pedig a gerendába kötött kötélre erősített bűrt a fakákóval törte. A fakákó egy olyan kétágú, bot vastagságú, fába erősített egyetlen tompa vaskés, mely fának a végén volt egy kötél, a kötél végén egy hurok, amelybe a lábát dugta nagyapám, a lába segítségével húzta a kést a bűrön. Timsót használt még a törésnél, hogy puhuljon a bűr. Akik már csaknem iparszerűleg űztík a bűrkikészítíst, sok timsót használtak, fehérebb lett a bűr, de nem volt olyan finom puha, ha megázott, mer a timsó a bűrbűl elvonta a zsírt. Mikor a bűr ki volt törve, lisztet szórt rá nagyapám, és a ványoló késsel bedörzsölte. A ványoló kés egy fára erősített, félkör alakú tompa vaskés. Ezután következett a szabás. Egy felnőtt ember bundájához hét rendes nagyságú bűr kellett. A kiszabás 33