Pozsonyi József szerk.: A jobbágyvilág és a szabadságharc emléke Balmazújvároson / Újvárosi Dolgozatok 3. (Balmazújváros, 1988)
akinek a maradéka most is a Kossuth téren lakik. Elvette a Cs. Nagy Ferenc lányát. Nem nézték le a zselléreket még abban az időben. A jó dolgos kocsisok benősültek a jobbágy csalódba. 1850-ben vették meg a mai lakásunkhoz tartozó belsőséget Kecskés Gábor portájából. A mi telkünk, a Schwarczé, a Mihalikéké és a Kecskés Péteré akkor még egy jobbágy belsőség volt. Most négy ház van rajta. Az ősi porta a Kecskés Péteré (Bocskai u.). A mostani Schwarcz-ház helyén lévő régi házat is 48 körül építette nős fiának Kecskés Gábor. A nagy jobbágy porta így most négy emberé. Egy telek 32 hold volt. Ebben benne volt a kaszáló is. Egy egész telek után 360 négyszögöl volt a „kenderföld". Ez a Kaparás-zugban 1" 7 volt. Egy házas zsellérnek egy legelő illetősége volt. Egy egész telkes gazdának 8 legelő illetősége. Ügy tudom, hogy a nagyapám gyerekkorában a jószágot a hátulsó kertekben tartották. Itt ól is volt. Sok helyen hodály a birkáknak. Télen a faluban tartották a jószágot, még így is vigyázni kellett, mert a farkasok feljártak a kertekig. Nem tudok arról, hogy külön lettek volna ólas kertek. Szőlőt csak az váltott a földesúrtól, aki akart. A dézsmát a Kárhozott halomban lévő pincébe hordták. Más kötelességei is voltak: dézsma, tized, robot. Nagyon örültek, mikor negyvennyolcban eltörülték a robotot. (2.) A jobbágyoknak elég jó dolguk volt. Évente 6—7 disznót öltek, vagy birkát is, amennyit akartak. Ha felesleges szalonnájuk maradt, azt eladták a tótoknak, akik ide jöttek szalonnáért nyáron. Egész nyáron jártak ide szalonnáért. Pénzt adtak érte. Sóért Tokajba jártak szekérrel. Rozst vittek cserébe. Egy mázsa rozs 4 Ft volt, 1 kg só 8 krajcár. A jószágtartás igen nagy volt. Nagyobb, mint most. Akkor még több volt a legelő és kaszáló. A Karinkó, Malátom, Vókonya és Bakóc urasági kaszálók voltak. Ezt a lovas gazdák kaszálták felébe. Ez nagyon jó volt, mert 3—4 lóval kimentek kaszáláskor, s így a lovakat is jól tartották. (17.) VERBUVÁLÁS, KATONÁSKODÁS A feleségem édesapja, T. Kiss Gábor Kossuth katonája volt. Gyakran mesélte, de sokaktól is hallottam, hogy 48 előtt nem volt sorozás. Kötéllel fogdosták a legényeket. 5—6 német 10
