Pozsonyi József szerk.: A jobbágyvilág és a szabadságharc emléke Balmazújvároson / Újvárosi Dolgozatok 3. (Balmazújváros, 1988)
De a vezetők nem álltak rá, és ezt felelték a tisztnek: „Földesúr, kell nekünk, mert nem jó kutya az, akinek gazdája nincsen." így kapták meg a Semseyek az osztrák uralomtól az újvárosi földet. Nagyapám parádés kocsis volt a Semseyeknél. Sok mindent beszélt abból az időből. A falu sem olyan volt, mint most. Víz vette körül a falut. A faluból gátakon lehetett a határba jutni. A lakóházakat össze-vissza építették, ahova a víztől lehetett. A piac felső részén volt a ráctemplom, ez később magyar református templom lett. E körül volt a sok ház, sűrűn, rendetlenül. Itt csak az asszonyok, gyerekek, öregek laktak. A gátak melletti partosabb részen voltak a szűrűskertek, ahol télen a jószágot tartották. Itt ólak is voltak. Az ólban középen tüzet is lehetett rakni. Itt éltek a férfiak. 1 2 őrizték a jószágot a farkasoktól, mert azok feljártak a kertekig és rárátörtek a jószágokra. A szűrűskerteket egymástól gané gerádják választották el, mert kevés volt a fa és nehéz volt hozzájutni. A birkákat is ezekben a kertekben tartották, meg az utcákon étették. De szívesebben tartották a határban, ahol legeltették télen is. Mihály-nap után felszabadították az egész határt a juhászoknak. Voltak a kertekben olyan tüzes ólak is, amelynek pendelykéménye 1 3 volt. Körül a fal mellett padka féle volt vályogból vagy sárból. Itt tanyáztak téli estéken. Ügy hallottam apámtól, hogy ez a világ 1812-ben szűnt meg, akkor egyenesbe hozták az utcákat és a belsőségeket egy helyen mérték ki. Megszűntek a szűrűskertek, ahol nyomtatni is szoktak. Az ólak és a házak egy belső telekre kerültek. (6.) Szőlőművelés Kevés dologra emlékszem vissza a régi időkből. Amit elmondok, azt szüleimtől, Csirkés Pétertől és Zabos Juliannától hallottam. Szüleim zsellér emberek voltak. így földjük nem volt csak 48 után. Az urasághoz jártak robotra hetenként kétszer. A földesurak ekkor a Semseyek voltak. A robotra járókkal szigorúan bántak az uraság emberei. 1812-ben 225 hold földet a földesúr szőlővel ültettetett be. Egy részét kiosztották kisembereknek, míg egy nagyobb darab megmaradt az uraságnak. A földért nem kellett fizetni az embereknek, hanem be kellett ültetni szőlővel, s mikor három év múlva termőre vált, attól az időtől kezdve minden év8
