Szeifert Imre: Ragadványnevek Balmazújvárosban / Újvárosi Dolgozatok 1. (Balmazújváros, 1977)

indult, az út árkában meg is találta, mert senki sem tartotta érdemesnek arra, hogy elvigye. Kopogó Kovács Péter juhászember volt, és beszéd közben a kampójával állandóan kopogott. A nevét a családja is örökölte. Cibere Posta István és Cibere Tóth István nagyon szerették a ciberét. Kutyás Takács Ferenc állandóan sok kutyát tartott, és ezért nevezték el kutyásnak. Nagycsizmás Csige István mindig nagyobb csizmát hordott, mint kellett, hogy sok kapcát tudjon belehúzni, és ne fázzon a lába. A nevét az unokák is viselik. Vasfazík Dobi József mindenhová magával hordta a vasfazekat. Ruca Prém Imre amolyan fecsegő-locsogó gyerek volt. Nem állt be a szája, mint a ruca segge. Pirítós Tar István nagyon szerette a pirítós kenyeret. / Borzas Takács Péter rendezetlen külsejű, magát elhanyagoló ember volt. Cicu Dobi Sándor gyerekkorában sokáig az ujját szopta, így ragadt rá a név. Kozma Király József. Azt mondják, valamelyik ősüknek gyakran odakozmált az étele, innen ragadt rájuk a kozma név. Kásás Tar István olyan „régihez ragaszkodó" ember volt, aki krumpli helyett köleskását használt az ételben. Paszuly Bordás Sándor nagyon szerette a paszulylevest. Daksi Szabó József állandóan rossz, avítt bundában, daksiban járt. ) Pikher Tar József. Sok görhemálét ettek, amit „pikhernek hittak". Sodró Kerekes Péter még menet közben is mindig a bajuszát sodorgatta, ezért nevezték el sodrónak. Kodrát Árva János vagy Kodrát Jankó, aki fiatalabb korában mindig a földjét méricskélte, állandóan azt nézte, hogy hány „kodrát" (kvadrát). Csóva Szarvas Endre állandóan csóvázta a mezsgyéjét, ezért nevezték el csóvának. Tőcs Szarvas Imre szereti az italt. Ha figyelmeztetik, hogy ne igyon már többet, azt válaszolja, hogy „tőccs"; innen a neve. Dromos Szarvas Ernő nagyon szerette a rumot. Ha berúgott és kérdezték tőle, hogy mit ivott, mindig azt mondta, hogy „dromot". 29