Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Gondy és Egey fényképészműterme a Teleki (Szent Anna) utcán

tűzvészben leég a takarékpénztár, s vele pusztul az udvarán állott fényirda is (amelynek tulajdonosa ekkor már egymaga volt).

279 Lehetséges, hogy ekkor próbálkozott Nyíregyházán - ez a vállalkozás azonban nem volt hosszú életű. 1891-ben megint felbukkan Nagykárolyban, ezúttal Spuller János társaként, akinek 1870 óta üzemelő műterme van a városban; ekkor Egey debreceni műhelyét is mint kettőjük közös tulajdonát hirdetik.

280 A fényirda megmentésének azonban ez a módja sem sikerült, s ezek után a szerencse végképp elhagyta Egey Istvánt. 1892-ben szegénységi bizonyítványt kényszerül kérni Debrecen városától, mert csődbe megy, az évvégén pedig nagykárolyi és debreceni műtermének vezetését is legkisebb lánya, Mici veszi át tőle, akinek több éves gyakorlata van a fényképészetben.

281 A következő évben ismét egy társulással próbálva segíteni magán, beszáll Kovács János Kossuth utcai műtermébe (vagyis visszatér a kezdetekhez, hiszen ez a - akkor még Cegléd utcai - műterem volt a Gondy és Egey cég első székhelye).

282 1893 októberében azonban a Nagy Várad utcai műtermet végleg el kell adnia a családnak, az új tulajdonos Krämer Gyula lesz, a későbbi neves szakíró.

282 1894-ben utolsó mentsvárként Egey István a városnál lényegesen olcsóbb Nagyerdőre kéri és kapja meg egy ideiglenes műterem felállításának engedélyét, de megnyitni már nincs ereje.

284 Évek óta kínzó ízületi csúzának fájdalmait nem bírván többé elviselni, morfiummal megmérgezi magát, s 1895. május 20-án, 67 éves korában, meghal. Nekrológjában Egey István, 1885 körül, celloidin, prinzess az újságíró ismét szükségesnek véli megemlíteni, hogy az elhunyt nem azonos Gondy Károly társával.

285 Egey István önálló munkáit szinte csak a híradásokból ismerjük, hiszen még vizitkártyái is csak elszórva maradtak fent, nemhogy nagyobb