Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)
A fényképész szerepei - Gondy és Egey fényképészműterme a Teleki (Szent Anna) utcán
nek hazai művészektől. Itt-ott szobrok vannak felállítva, amelyek a terem kinézésének megkapó hatását nagyban emelik. A műterem tágas és a célnak teljesen megfelelő, fényképészeti kellékekkel pedig oly dúsan el van látva, mint ahogy - bátran elmondhatjuk - a hazai fényképészeti műtermek közül egy sincs. Általában mindenütt a legnagyobb rend, tisztaság és ízlés uralkodik. E műcsarnok még nincs teljesen elkészülve, de a szorgalmas házigazdák minden lépten-nyomon rajta vannak, hogy elkezdett nagy munkájok mielőbb véget érjen." 2 " 9 A tudósítás csak a váróterem szépségeit ecseteli, a műterem felszerelésének értékelésében nem lévén kompetenciája. A fényképezőgépek mibenlétét mi sem tudjuk rekonstruálni, talán tényleg igyekeztek a legmodernebb technikát beszerezni, de a díszletek számbavételére páratlan lehetőségünk nyílik; s valószínűbbnek is tartjuk, hogy a „fényképészeti kellékek" feklúsítása sokkal inkább a papír szurrogátumok és esztergált asztalkák gyarapítását, mintsem a technikai felszerelés jobbítását jelentette. A műterem 1873-74-ben végzett munkáiról nem sok információnk van - a 2000 portré elkészítésén túl (körülbelül 74 augusztusában tartott az albumbeli képek számozása a 13.400. sorszámnál). Ami e két év legfontosabb eredménye, hogy ismét részt vettek a párizsi fényképészeti kiállításon, és elismerést is nyertek - nem tudjuk, ezúttal milyen felvételekkel: talán ismét a Hortobágy volt a téma. Az ekkor nyert érem képe, (Mine Dirigente GONDY ES ECEY de Sol Artifex, Paris, 1874 - körirattal), a londonival együtt, ezután mindig szerepel a műteremben készült felvételek verzóin - éppen ezért sajátos, hogy csak erről a kiállításról nincsenek a kiállított képekre, a díjazottakra vonatkozó adatok, feljegyzések, tudósítások: a díj létezését csak a verzókkal tudjuk igazolni. A dokumentálható, 1869-ben nyert elismerésnek viszont nincs nyoma a verzókon. Egy századvégi verzón még azt is olvashatjuk, hogy a műterem a „párizsi szakkiállításon érmet nyert, három világkiállításon és egy párizsin kitüntetve" - aminek fényében végképp érthetetlen, hogy ezek az állítólagos érmek miért nem kerültek fel az állandósult kettő mellé a verzók „dicsőségtáblájára". A két fényképész külön munkásságára csak következtetni tudunk, abból, hogy milyen jellegű tevékenységeket végzett a cég akkor, amikor Egey István még benne volt, ahhoz képest, amikor már nem, hiszen a híradásokban vagy az elismerésekben természetesen a cég neve, a két vezetéknév szerepel, hogy a munkát konkrétan ki végezte, csak körülbelül állapítható meg. Éppen ezért figyelemreméltó, hogy Egey távozása után a Gondy és Egey cég nem vett részt többé - a székesfehérvári kiállításon kívül, ahol szinte minden magyar fényképész szerepelt - semmiféle megmérettetésen. Székesfehérváron pedig 1879ben, és 1885-ben Budapesten is, csak Egey István képeit díjazták. 270
