Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)
A fényképész szerepei - Mi, fényképészek - Gondy és Egey fényképészműterme a Cegléd utcán
66 GONDY ÉS ECEY Özvegy Szikszayné asszony háza, amelyben az új fényirda megtelepedett (s amely e célra oly alkalmasnak bizonyult, hogy a századfordulóig még legalább három mester követte itt a honfoglalókat' 96 ), a Cegléd utca később Kossuthról elnevezett szakaszán, az ekkor épülő színházzal csaknem szemben volt, az Angol Királynő épületétől kicsit följebb, a Dóczy leányiskola irányába. A valószínűleg cívis módra épített hosszú udvaros házban három lakás volt, bár azt nem tudjuk, hogy a lakások egymás mellett, esetleg egymás fölött helyezkedtek-e el. Az első, három szobás, konyhás-kamrás lakásban élt maga Szikszayné Doszpolyjulianna, hét személyt számláló háztartásával. Lakásához tartozott még az udvaron saját használatra egy fa-szín is. A második lakásban az 1869-es népszámláláskor Kiss Imre állami hivatalnok, fogalmazó lakott feleségével és három leányával - nem tudjuk, mennyi ideig. A harmadik lakás szolgált a fényirda céljaira. 197 Sajnos, nem tudjuk, milyen lehetett ez a fényirda, a meglévő lehetőségek közül melyiket választották a kialakításakor. Hogy a házban magában volt és nem az udvaron, nyilvánvaló abból, hogy egy lakást foglal el. A hírek azonban építkezésről tudósítanak, s ezt a felvételi terem céljára szolgáló „félemeleti szála" megépítésének kell betudnunk, amely, talán itt is a tetőteret jelenti, esetleg egy belső galériát, amelynek üvegfalat és/vagy üvegtetőt kellett építeni. A nedves eljárás idején a Dragota Sándor lóháton, (valószínűleg) a Cegléd utcai műterem udvarán, 1860-as évek, albumin, vizit kép létrehozásához még nem volt elegendő egy ablakon beáramló napfény mennyisége: üvegfalú, üvegtetős-fényszabályzós helyiségek kialakítására volt szükség; a szárazlemezek - amelyet Gondyék a magyarországi viszonyokhoz mérten nagyon hamar, 1883 júniusában vezettek be 198 - már kevesebb fénnyel, nagy ablakokkal is beérték. Amennyiben ilyen létrehozására nem volt anyagi lehetősége a fényképésznek, az udvaron fényképezett (mint láttuk, így tett Szentkuty is - és később a vándorfotográfusok, vásári- és gyorsfényképészek is) és csak az előhívást végez-
