Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Mi, polgárok

mel se tudta levetni magáról. Kitörési kísérletként értelmezhető írásait ily módon már csak bélyegként viselhette, nem egyénisége kifejezéseként, csak ujjal mutogattak rá, s nem ismerték el jogát a különösségre.

140 Gondy Károly Debrecenben megvalósítani kívánt, önmaga múltjától való függetlenedési kísérleteit a függetlenség, mint politikai eszme szólamaival volt kénytelen leplezni; a kétféle törekvés azonban, lévén kétirányú, idővel kioltja, megfojtja egymást: a felvett identitás nem biztosította a személyes integritást. Gondy és Egey felvétele a Piac utcáról az 1890-es évek táján, celloidin, vizit GONDY ÉS EGEY MI, POLGÁROK Gondy Károly debreceni kapcsolatépítéseinek végső célja a házasság. A cívistársadalom belső köreibe benősülés révén való integrálódás azonban egy idegen számára ekkor már igen nehezen járható út, hiszen említettük már e társadalmi réteg önmagába zárulását, kirekesztő szellemét, a nem fajtájabelitől való idegenkedését. Gondy Károly így, egzisztenciájának megalapozása után is még sokáig, a megfelelő alkalomra várva, legényemberként töltötte a fiatalságát: 45 éves volt már, s csaknem húsz éve élt Debrecenben, amikor 1881-ben nősülésre elérkezettnek látta az időt, vagy ekkor talált alkalmas jelöltet. A feleségének választott leány személye, családja és családi állapota miatt egyaránt számíthat figyelmünkre, mert e körülmények együttesen jól példázzák Gondy választásának tudatosságát és kényszerűségét. A menyasszony, Jóna Róza, a tekintélyes és vagyonos Jóna család tagja, a cívistársadalom hangadó, életformáját évszázadok óta őrző családainak egyikéé, amelynek képviselői már a XVI. században első virilisei voltak a városnak. Első ránézésre a legjobb választás egy, a debreceni közösségbe véglegesen begyökerezni szándékozó idegen számára: tudatos és jól megfontolt döntésnek tetszik éppen Jóna Róza kezének megkérése. A másik oldalról azonban