Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Mi, debreceniek

sért való személyes visszavágásként értelmezett - megünneplendő került sor, s olyan jól sikerült, hogy a Debreczen rögtön egy egész cikket közölt Gondy gesztusáról, így ez a tapasztalat is arra ösztönözheti, hogy ezután már tudatosan is provokálja ezt az ingyenreklámot. „Gondy Károly fényképész úr, ki a kivilágítás estéjén is oly kiváló módon, nevezetesen bengáliai tűzfény és az éljenzett hősök ködfátyolképeinek produkálásával járult a honfiúi lelkesedés kifejezésének emeléséhez, tegnap folytatta illetőleg kiegészítette a maga részéről az ünnepélyességet, amely annak idején a kedvezőtlen időjárás miatt egész teljében előadható nem volt. Ragyogó fényben tündöklött az egész fényirodai épület. Fönt a nyílt emelet fonyondárok és virágokkal díszített rácsozatán mint gyöngyfüzér csillogtak a mécsesek világai; közbül a magyar címer, mellette lobogók lengtek alá, melyek közül megjegyzésre méltó, az egyik fekete volt ily felirattal: „A 3. szövetség?" A kertté alakított udvar még pompásabb látványt nyújtott. A virágágyak gyeppárkányain s a középen álló Flóra gyps szobor bázisán szinte sok apró mécsvilág ragyogott mint elszórt gyémánt kövek, a fák lombos ágairól pedig tarka lampionok függtek le, kiegészítve a látvány szépségét. Az arra menők tömeggé csoportosultak úgy az utcán, mint a vasrostélyzatos kapu előtt, s bent az udvarban. Ki honfiúi érzelmének ily költséget s fáradtságot nem ismerőleg ad külső kifejezést, méltán a legmelegebb rokonszenvet érdemelte ki magának minden magyar érzelmű polgár részéről."

H1 GONDY ÉS EGEY Ezen első alkalommal a sikert még csak elkönyveli, de a századvégen már soha nem mulasztja el hangsúlyozni gondolati önállóságát és függetlenségét, tiltakozván az ellen, hogy ő csak a városi felszólításnak és a kollektív lelkesedésnek engedett volna. Amikor például Ferenc Józsefnek a magyarokkal való békülési szándékaként értelmezett szoborajándékozási gesztusát ünnepelve az egész város és ország fényárba borul, Debrecenben Móricz Pál Gondyt is megdicséri, mint a legötletesebb és legsikerültebb kivilágítás gazdáját, aki házának ablakaiba szimbolikus értelmű, például a Hentzi-szoborba csapó villámot ábrázoló festményeket helyezett."

2 A fényképész mégis valami veszélyt szimatol és máris hárítja a hiperlojalizmus vádját: azt magyarázza, ő a maga részéről nem a szoborállítást ünnepelte, hanem Hentzi ledöntését, hiszen a kettőnek együtt nem lenne értelme, így ő ezt sokkal nagyobb jelentőségű gesztusnak tekinti, a polgári erény győzelmének értelmezi, a király felülemelkedésének saját katona-mivoltán. „Van nekem az a jó vagy rossz szokásom, hogy senki tanácsát nem kérem. Hát ki is gondolkozhatna helyettem jobban a magam érdekében? Gyermekkorom óta minden végelhatározásomban csupán érzékeim ötös bizottsága vezetett: a mi tehát tőlem ered, az nem az összetartás nehézkes lávája, de lángra lobbanó szívem pattanó szikrája""

1 - mondja, s láthatóvá teszi, hogy ebben az esetben is az elvein