Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Mi, debreceniek

meg, mert mondatából semmi sértőt, „éppen két­értelműsége folytán, ki sem lehet határozottan olvasni." 122 ). A magára kényszerített konzervati­vizmus béklyójából mindazonáltal óvatosan bár, de néha-néha megpróbál kitörni, különállását és magánvéleményét hangsúlyozva, de már nem mindig veszi észre, hogy ez a magánvélemény egyre inkább a cívis kisebbség véleménye, ame­lyet annyira magába sulykolt, hogy már nem tud tőle szabadulni, önkéntelenül is az ő érveiket használja a vitákban - már ha érvekről és vitáról beszélhetünk a cívisnek az újjal szembeni abszo­lút tagadás alapján álló világképét tekintve - s így gyakran keveredik önmagával ellentmondásba. Hogy vesse el a technikai civilizációt, a haladás eszméjét egy ember, aki mérnöknek tanult, aki feltaláló, és aki elmondhatja magáról, hogy „én életem érettebb korszakát, keresetem javát, gon­dolatom annyi szikráját az iparnak, a technikának szenteltem, ha valaki tudja a jó iparost becsülni, hát én tudom"? - (amelyhez azonban biztonság kedvéért hozzáteszi: „a földművelés után az ipart tartottam első kereseti forrásnak, mely az állam legbiztosabb alapját képezi"). 12 ' „Mi, Isten kegyelméből debreceniek" 124 annyira magunkénak érezzük városunkat, hogy semmi­ben nem hiszünk, ami városunk falain kívül szü­letik. Gondy meghatározó élményekkel szolgáló, Pesten töltött gyermekkora állandó emlegetése mellett, talán a németség-idegenség vádját kom­penzálandó, soha nem mulasztja el hangsúlyozni, hogy igazi otthonát Debrecenben találta meg, s GONDY ÉS ECEY í\\ hazátlan lenne e hely nélkül. „Végre itthon ! Hogy is megszoktam Debrecent, egész idegennek tűnt fel szülővárosom!" 125 Debrecennek éppen ódon­ságában rejlik számára a vonzereje, a modern, nyüzsgő, folyton változó és lüktető Pesttel szem­ben. Annyira ragaszkodik azonban ezen ódon szellemhez, hogy nem túr semmiféle változást - s itt találkozik megint a cívis szemléletével, aki szintén megelégszik mindennel, s megnyugszik abban, ami egyszer jó volt. Gondy ragaszkodik ahhoz a Debrecen-képhez, amelyet ideérkezése­kor, fiatalsága idején itt talált, mert ahhoz tanult meg alkalmazkodni, s azt hiszi, amit a cívis is hisz, hogy a modernizációval elvész a szellem is, és erkölcsi romlásba süllyed a büszke magyar nép - s nem utolsósorban elvész az éveken át olyan jól begyakorolt, s használni megtanult életvezetési tanácsadó is. „Ne majmoljuk tehát mindenben a fővárost (...) maradjunk mi meg a »jó régied­nek, haladjunk erőnkhöz képest, és ne fussunk minden délibábos kép után" 12 " - írja, amikor központosított árucsarnok létesítéséről van szó a közgyűlésben. „Vásárcsarnok Debrecenben, hol minden kapuban kofáikodnak, és még hozzá ily szűk helyen 60.000 léleknek! Hát léleknek elég, de nem oly megtermett testnek, mivel kétharma­da a lakosságnak, hála Istennek, dicsekedhetik" - írja egy másik javaslat ellenvetéséül. 127 Ha a cívis nem is vehette komolyan önjelölt pró­fétáját, eszméit és eszményeit kisajátító vezérei

Next

/
Oldalképek
Tartalom