Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)
Előszó - Gondy Károly (1836-1912)
kötve, mint a dajka mese, követ érett korunkban. Ebben a hangnemben van megörökítve Mendelssohn szelleme, ebben a mi népdalaink jellege: ki ne ösmerné Mendelssohn e-moll capriccio-ját, gyönyörű őszi dalát: Der Herbstwind rattelt die Baume, vagy Egressy Béni Ereszkedik le a felhőjét?"™ Gondy Károly számos műsorlapot őrzött meg hosszú éveken át, 82 s mivel ezek még mind pesti életének éveiből valók, joggal gondolhatjuk, hogy a hangversenyeken részt is vett: köztük néhány „Volkmann-féle hangverseny műsorozata" is szerepel. A műsorlapok dátumai 1855-63 közöttiek, Gondy Károly tehát e zenei eseményeket 19-től 27 éves koráig látogatta - azután kiszakadt a pesti társasági életből. Lehetetlennek tűnik fel azonban, hogy Gondy, diáktársaihoz (így Porzóhoz) hasonlóan ne vett volna részt színházi előadásokon már gyerekként, kezdetben akár szülei kíséretében, később társaival, a karzat közönsége között. Az általa is emlegetett Pepita de Oliva spanyol táncosnő fellépte az ötvenes években például olyan felzúdulást keltett a korabeli Pesten, hogy szinte biztosan állíthatjuk, Gondy Károly is a nézői között volt. 8í Jeles alkalom volt 1856 augusztusában Liszt Ferenc Esztergomi miséjének „a budapesti mívelt közönség előtt a nemzeti múzeum dísztermében" tartott nyilvános főpróbája, 84 amelynek kísérő füzetét Ney Ferenc hódoló és a misét elemző írásával haláláig őrizgette. Ott volt a csodagyerekdivat által felkapott 10 éves Braun Emma zongorahangversenyén az Európa szállodában, 1855 GONDY ÉS EGEY áprilisában, ahol Füredy Mihály és Munkácsy Flóra, a Nemzeti Színház színészei is felléptek és népdalokat illetve Eötvös József költeményeit adták elő; és a 12 éves hegedűművész, Berzon Károly koncertjén „Péter úr zongora-teremében" 1857-ben, amelyen a fiatal előadót Wohl Janka kísérte zongorán. Clara Schumann 1856-ban és 1858-ban adott mindkét hangversenyén jelen volt, ahol Schumann mellett Beethovent, Chopint, Mendelssohnt, Schubertet és Scarlattit hallgathatott. 1859-márciusában Suck Róza gordonkaművésznő koncertezett a Nemzeti Múzeumban, ahol a romantikus zeneszámokból összeálló műsort Bignio Lajos előadta „népdalok", és a Nemzeti Színház művészei által tolmácsolt Petőfi-versek színesítették. Az Európa Szállóban 1858 októbere és decembere között a Kohne-Kirchlener-Spiller-Suck vonósnégyes által, Ábrányi és más vendégművészek közreműködésével rendezett hat kamarazene-hangverseny mindegyikére jegyet váltott, ezeken Haydn, Schumann, Schubert, Beethoven, Rubinstein és Mendelssohn művei csendültek fel, sőt Höszly Jakab és Volkmann Róbert „legújabb kézirataikat" itt mutatták be személyesen a közönségnek. Eltette annak a jótékonysági „quartett-soirée"nek a szórólapját is, amelyet 1856 június 30-án ugyanez a társaság rendezett „Péter Vendelin úr teremében" a Dorottya utcában.
