Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)
A fényképész szerepei - Gondy és Egey fényképészműterme a Teleki (Szent Anna) utcán
102 GONDY ÉS EGEY sejtelmes, napsütötte tisztást, vagy erdőmélyt, amelyet egy árva fa jelez a jobb szélen, illetve egy boltíves templombelsőt, amely azonban csak néhányszor szerepel. Ez után szinte nem is szereznek be új díszleteket, a régieket használják, de inkább fokozatosan elhagyják, a századvéghez közeledve ismét a mellkép jön divatba, amelyhez egyszínű hátteret vagy fehér mintával festett, egyszerű szobafalat imitáló semleges díszletet használnak. Csak a 23. albumban, vagyis 189192 körül látjuk felbukkanni azt képeslapszerű, stilizált hátteret, amely a középső részt szabályos kör alakban üresen hagyva, japános hangulatban, pálmákat, cseresznyevirágokat ábrázol. Az ekkor beszerzett díszletek szintén ennek a hangulatnak megfelelőek: egy aszimmetrikus, festett madaras, bambusz széket, egy pagodamintás paravánt, meg egy indás vaskorlátot használnak hozzá (amelynek tökéletes mását láthatjuk Mai Manó budapesti fényképész felvételein is: 341 hiszen minden műterem ugyanabból a lerakatból szerezte be kellékeit) - ahogy ebben az időben a cégnév is japános-szecessziós betűkkel van feltüntetve a verzókon. Minden háttérdíszlet kiegészül egyébként a hozzá tartozó elemekkel: sziklákkal, fatörzsekkel, nyírfakorlátokkal, léckerítésekkel, leomlott faldarabokkal: ez utóbbi például ahhoz a németalföldi házikóhoz csatlakozik, amely a 25. albumtól olyan népszerű lesz. Az üzlettel együtt jár a tévedés lehetősége is, s ez a díszletek beszerzésére is vonatkozik: miből gondolhatták volna például, hogy csónakázni és hintázni mindöszsze egy-egy modell szeretne majd az évek során? Annak a két matróznak azonban, aki éppen erre járt, legalább örömet szerezhetett a mester. Nagyobb átalakítás először mindig új szőnyegek vásárlásával kezdődik, hiszen ezek kopnak a leggyorsabban, és ezek kopottsága a képen a legfeltűnőbb. Gyorsan nőnek és sokszor cserélődnek Gondy Károly növényei is: ezúttal már facsemeték is kerülnek be a műterembe. Jellegzetesek a speciálisan gyerekek elhelyezésére szolgáló bútorok, mint például a kerekes „fekvőszék", amelyből két változat is volt, egy kárpitozott és egy vesszőből készült, vagy az a Thonet-etetőszék, amely tulajdonképpen a gyerek ficánkolását volt hivatva megakadályozni. A műteremben ülőalkalmatosságból, székből, fotelből, zsámolyból és szófából van a legtöbb, ezekből 1890-ig, 10 album és 15 év során, körülbelül 20.000 kép elkészítéséhez 20 darabot szereznek be - aztán a századfordulóig még 16-ot; nem számítva a többi díszletelemet, amelyekre szintén le lehet ülni, mint az asztalokra és a feldöntött oszlopokra. Ezekből a különféle asztalkákból, fésülködő- és íróasztalokból kb. 13 darab fordult meg a műteremben, (a legérdekesebb az a többfunkciós szerkezet, amely átalakítható kazettás íróasztallá és zongorává is), nem beszélve a különböző virágtartókról, kőkoriatokról, posztamensekről és oszlopokról, amelyek mellett decensen vagy kihívóan lehetett könyökölni. Természetesen ezeket az elemeket,
