Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Jézust megalázzák és kigúnyolják

ne a vértanúságra, illetve az áldozati vérre utal. Pontosan ezt a színárnyalatot sehol sem találjuk meg a hetvennél is több szereplő ruházatán. (A egyik hangadó ruháján e szín sötétebb árnyalata a tartalmi ellenpontozást és a színszimmetriát szolgálja a kompozícióban.) A Fölkent Aki ezt a palástot viseli, az Krisztus, vagyis Fölkent. A fölkenés szertartása a Bibliában az ószövetségi méltóságokat illeti meg, elsősorban a királyt, de a főpapot és a prófétát is, sőt az eljövendő Messiás lesz az igazi Fölkent. Az ünnepélyes fölkenés az isteni kiválasztottságot hitelesíti, és jeleivel láthatóvá teszi azt. Ennek az ünnepi szertartásának befejező elemeit játsszák el a katonák Jézussal, amikor megkoronázzák, palástba öltöztetik, jogart adnak a kezébe és hódolnak előtte. A szertartás névadó eleme, az olajjal történő megkenés rituális aktusa itt ugyan hiányzik, de a Biblia könyveiben, főként a próféták fölkenésének leírásaiban ez a mozzanat máskor is jelképes, csupán egy-egy kijelentés által valósul meg, pl.: „Az Űr Lelke rajtam, mert felkent engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek... " (Iz 61,1; lKir 19,16; 2Kir 2,9

_

15) Ez a kijelentés előbb idézetként, majd pedig állításként elhangzik Jézus ajkáról is a názáreti zsinagógában, ahol szokása szerint olvasásra jelentkezett (Lk 4,18-21). A passió evangéliumi leírásaiban a gúnyos játékot és a megszégyenítő durvaságot a teológia messiás-jövendölések be»Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem azUr kedves esztendejét"(Iz 61,1-2; 29,18; 58,6) „Aztán összehajtotta a könyvet. (...) A zsinagógában minden szem rászegeződött. O pedig elkezdett hozzájuk beszélni: Ma teljesedett be az Iras, a ti fületek hallatára." (Lk 4,18-21)