Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Üdv az Olvasónak!

Meglepve tapasztaltam, hogy a legtöbb trilógia-elemzés kizárólag művészettörténeti aspektusú, s ha foglalkozik is a megjelenített tartalommal, pusztán az eseménytörténetre összpontosít, és lemond a Szentírás szövegeinek irodalomesztétikai és hermeneutikai elemzéséről, ami pedig nélkülözhetetlen többletet jelenthet a megismerés és megértés folyamatában. Ennek hiányában gyakran egysíkú, epikus értelmezések születtek, mintha a festmények csupán bibliai illusztrációk lennének, és rejtve maradt az az egymást gazdagító viszony, amely a bibliai szövegek, a festmények szimbolikájának drámai világa és a befogadó között áll fenn. Ha ez a hármas kapcsolat létrejön, célba jut Munkácsy szándéka, azaz a képek szemlélője nemcsak az ő művének, hanem Jézus Krisztus üzenetének is befogadójává válhat. Meggyőződésem ugyanis, hogy az a Munkácsy, aki életének nagyobb felében nem sokat foglalkozott hitbeli kérdésekkel, életének két utolsó, roppant termékeny évtizedében, éppen a Krisztus-képek festése \7 Munkácsy Mihály (1844-1900) halála után 14 évvel az Ernst Múzeum Munkácsy-kiállításán vetődött fel először a három nagy kép együttes kiállításának ötlete Budapesten, illetve valamelyik magyar székesegyházban, de ezt a tervet az első világháború meghiúsította. A debreceni együttes kiállítást a Déri Múzeum művészettörténésze, Sz. Kürti Katalin kezdeményezte, majd több hazai és külföldi szervezet és szakember segítségével Gazda László igazgató valósította meg 1995ben. 1995-ben a Déri Múzeum Munkácsy-termében találkozott először egymással a három hatalmas Krisztus-kompozíció.