Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Jézust megalázzák és kigúnyolják

Jézus testén már látjuk a kínzások nyomait. Mégsem egy megtört embert látunk magunk előtt. A megcsúfolás, megalázás jegyeit Jézus méltósággal, szemrehányás nélkül, Mennyei Atyjára emelt tekintettel viseli. Nem a megtört test engedelmessége ez, hanem a lélek ereje, az ügy magasabb rendűségéből következő önkéntes vállalás. Pilátus rámutató gesztusában is a mentés szándéka érezhető: ezt a szerencsétlen embert kell nekem keresztre feszíttetnem? Előre vetül a végső, mentő ötletének kudarca is: a tömegben már ott a válasz: Barabást! Bár Pilátus többször is kijelenti, hogy nem talál okot Jézus halálra ítélésére, a karrier és lelkiismeret konfliktusában mégis az előbbi győz. Idő és tér Az ábrázolt helyszín hasonlít ugyan a Krisztus Pilátus előtt teréhez, de mégsem ugyanaz a hely ez. Mintha egy forgószínpad ugyanannak az épületnek egy másik szárnyába fordítaná át a tömeget és a főszereplőket! Amennyiben a Krisztus Pilátus előtt tömörített cselekményét úgy értelmezzük, hogy abban már az ítélethirdetés is megjelenik, hiszen Pilátus - a Szentírás szerint - csak akkor ül a trónusra, úgy valójában annak az eseménysornak egyik döntő mozzanatára nyit most ablakot Munkácsy. Ezt a pillanatot Renan is igen emlékezetesen jeleníti meg könyvében. Pilátus a zsidók kedvében akar járni, amikor hagyományaikra