Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

A Krisztus-trilógia keletkezéstörténete

A Krisztus-trilógia keletkezéstörténete A művészettörténeti tények bizonyítják, hogy a Párizsban élő Munkácsy sokáig vonakodott attól, hogy bármilyen bibliai témát, különösen pedig a passiót ecsetjére vegye, hiszen ismerte a nagy elődök, Giotto, Tintoretto, Dürer, Rembrandt, Rubens és más mesterek feldolgozásait, nem is beszélve a francia kortárs és barát, Gustave Doré sikeres, nagyméretű alkotásairól. Ugy gondolta, ezekhez képest nem tud újat mondani a megváltó szenvedésről. Mit is tehetne hozzá az aszketikus tömörségű vagy fantáziadús részletességű középkori ábrázolásokhoz? Mi újat adhat az egymást követő stílusok érzelemgazdag megjelenítés-módhoz? Bár a művészetpártoló Haynald Lajos, kalocsai érsek 1874ben - Liszt Ferenchez hasonlóan — őt is keresztény tematikájú alkotásokra buzdította, de Munkácsyt személyes vallási élményei ekkor még nemigen motiválták ilyen témák feldolgozására. Ugyanakkor Párizsban érzékelte, hogy Jézus Krisztus alakja nagyon is foglalkoztatja a kor európai emberét. Különösen a nagy vitát kiváltó irodalmi művek, így David F. A Strauss Das Leben Jesu, és még inkább Ernest Renannak az egyházi hivatal által igencsak rosszallott Vie de Jesus című, t\D. F. Strauss (1808-1874) német filozófus, evangélikus teológus. Tübingenben tanult és tanított, majd az 1835-ben megjelent, Hegel hatását tükröző Das Leben Jesu, kritisch bearbeitet c. műve ketté törte tudományos karrierjét. Könyve ugyanis az evangéliumokat mitikus iratokként kezelte, amelyekből csak következtetni lehet az igazságra. Ezzel a liberális szellemiségű művével azonban megalapozta Jézus életének történelmi-kritikai kutatását. Ő maga 1864-ben összegezte nézeteit Der Christus des Glaubens und der Jesus der Geschichte (A hit Krisztusa és a történelmi Jézus) c. tanulmányában. Gondolatainak jelentőségét bizonyítja, hogy írásaival nemcsak F. Nietzsche, hanem pl. Kari Barth is foglalkozott. (Vö: Világirodalmi Lexikon 13. kötet 677. old.) A E. J. Renan (1823-1892) francia író, vallástörténész, orientalista. Szerzetesnövendék volt, de tudományos érdeklődése miatt elhagyta rendjét. Palesztinszír ásatásai után a Collège de France héber tanszékét vezette. Ezt az állását 1863-ban a Vie de Jézus c. könyvének botrányos fogadtatása miatt elvesztette, >>