Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Jézus kereszthalála

Tér- és színszimbolika, párhuzamos ellentétek Egy magaslaton, hegyen vagyunk. Valamiképpen a világ tetején. A hegy a Bibliában és az emberi tapasztalatban az istenélmény gyakori színhelye. Mózes a hegyen kapta a törvényt, Ábrahám a hegyen kész volt feláldozni fiát, Izsákot, Illést a hegyen igazolta Isten, Jézus a hegyen mutatta meg isteni dicsőségét, és a Golgota is egy hegy. Jézus áldozatát is, miként az üdvtörténet nagy hegyi jeleneteit kozmikus jelenségek kísérik. A Koponyák helyének elsötétülő egéről, a megmozduló földről, a sziklák megrepedéséről leginkább Máté evangéliuma tudósít. (27,51

—

53) A templom függönyének kettéhasadása, a sírok megnyílása — az elbeszélés érzékletessége ellenére - jelképes értelmű lehet már az evangéliumban is, hiszen ezek valami új erő, új korszak megjelenését hivatottak jelezni. A hatalmas vászon drámai koloritja az ábrázolt esemény kozmikus jelentőségét hangsúlyozza. A hátteret magába nyelő, hatalmas felületű sötét ég előtt a fehér szín ismét kompozíciós szerepet kap, és ez segít az üzenet megértésében. A térérzékeltetés eszközeivel a sötétségből kiemelt felfeszített test fehérsége vonzza az első tekintetet. Majd a másik fehér folt, az ún. arab lovas alakja készteti gondolkodásra a látvány befogadóját, s hogy végül a lovas átható tekintete visszavezesse figyelmünket is a kereszten még élő Jézusra. Nem lehet nem gondolni e világos felületek szemlélésekor a János-prológusra: „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség aztföl nem fogta. " (Jn 1,4-5)