Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Jézus kereszthalála

95 »I Mint tudjuk, ez a hatalmas mű majdnem közvetlenül a Krisztus Pilátus előtt c. festményt követi Munkácsy életművében. (Az Ecce homo jóval később, csak 1896-ban, a magyar honfoglalási millennium évében keletkezett. A Golgotát viszont csak három év választja el a Krisztus Pilátus előtt c. képtől.) Minden jel és életrajzi adat arra mutat, hogy Munkácsy a feltámadás problémájával viaskodott. Ez egyrészt személyes hitének próbaköve volt, másrészt szembesülés a művészi ábrázolás korlátjaival. Már a Krisztus Pilátus előtt festését megelőzően is a feltámadás vizuális ábrázolhatatlanságát tartotta a legnagyobb művészi kihívásnak. Kereste a megoldást, hogyan tudná a feltámadás hagyományos megjelenítését elkerülve érzékeltetni Krisztus feltámadását. A feltámadás hite viszont azonos Jézus Krisztus istenségének elfogadásával. Ez már túlmutat a vizualitáson, és csakis szimbólumokkal fejezhető ki. Közben a Krisztus Pilátus előtt világhódító diadala Munkácsyt már-már erkölcsi kényszerhelyzetbe hozta a folytatást illetően. Lendületesen fogott hozzá a golgotai jelenet felvázolásához. Közben, a számos előtanulmány és vázlat után, 1883ra - Sedelmeyer kérésére - elkészíti a kép feles másolatát is. A teljes méretű, több mint hét méter széles kép - karlsbadi gyógykúrája után - 1884-re készül el. Túljutott azon a fázison, amikor mások Golgota-ábrázolásait tanulmányozza, végre kialakult benne a saját Krisztus-képe. tet hangsúlyozó - ábrázolásmódot a nyugati tradíció sokáig nem fogadta el, hanem itt továbbra is az isteni természetet hangsúlyozó ábrázolások népszerűek. Ekkor jelenik meg a nyugati tradícióban az ún. három szeges ábrázolás, ahol Jézus két lábát egymásra téve egyetlen szög veri át. A XIII. századtól a misztikus vallásosság terjedésével jelent meg a töviskoronás, szenvedő Krisztus ábrázolása a kereszten. Erre jó példa a magyar M. S. mester nagyszerű alkotása is. (1506. Esztergom, Keresztény Múzeum) A késő-középkor igen gazdag ikonográfiái tartalommal telíti a Golgota-ábrázolásokat. A legnagyobb művészek egyre inkább egyéni megjelenítésre törekedtek. Michelangelo híres krétarajza a zsoltárt imádkozó, égre emelt tekintetű Jézust ábrázolja (1540 k., London, British Museum). Rubens a karok helyzetével még inkább Jézus ég felé fordulását hangsúlyozza. (1610 k., Greenville) A XVII. században azok a képek voltak leginkább jellemzőek, amelyeken a kereszt a megfeszített Krisztussal egymagában áll (Tiziano, Rubens, Rembrandt, Velázquez stb.). >>