Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 5. Néprajzi vonatkozások Bihar-vármegyében

Régen általánosabb szokás volt a reformátusoknál, hogy a pap a halott felett mondott prédikáció végén az ún. alkalmaztatásban szült egyet-mást a megboldogult életének mikénti folyásáról is. Afféle néhány soros életrajz volt ez. Történt egyszer, hogy egy máig is virágzó berettyószentmártoni nemes família egyik tagja elhalálozott. Bizony, mi tagadás, megrögzött lókötő, orgazda, betyárcimbora volt az öreg teljes életében. Veszte is ez lett. Összerúgta ugyanis a patkót cinkos társaival és azok jól megagyabugyálták. Restellte ezt a rokonság. Arra kérték tehát az öreg papot, hogy a prédikáció végéről hagyja el az alkalmaztatást, s amikor ezt megígérte, öt forintot hagytak az asztalán. - Hát eljött a temetés ideje, mondott az öreg másfél órás imát, amelyet imígyen fejezett be: „Szólanom kellene még, keresztyén atyámfiai az elköltözöttnek e földi életében viselt dolgairól, de eljövének énhozzám az ő atyja fiai és adának nékem öt forintokat, hogy ne beszéljek erről. Hallgatok tehát. Hiszen ti amúgy is jobban tudjátok nálam, milyen volt az ő élete, mindnyájunknál pedig legjobban tudja azt az irgalmas mennybéli Atya, Ámen." Igaza volt. De a gyászoló rokonság egy cseppet sem volt elragadtatva a szónoklattól. - Azóta szokták mondani: „Elhallgatta, mint a szentmártoni pap." A falucsúfolókat vers formában is szokás előszámlálni. A verselő azonban mindig kihagyja a sorból a maga faluját. „Komádiban a rákot a falra pingálták, Csökmőiek a sárkányt kötélen rángatták, A híres bajomiak gyékényt rágicsálnak, Bárándon harangoztak a répás kofának.,, Stb. Azok a versezetek, amelyekben a falu neve csalja a rímet, már szelídebbek ennél s inkább csak gyerekek zengedezik a kerítés mögül, ha idegent látnak az utcán. Kevés hatásuk van. „Torda, Rábé, Bakonszeg, Ott veszett el az eszed, Zsákán, Furtán megleled, Ha igazán keresed. Nagybajom meg Udvari, Lakja a sok fukari. Szerep tőke-város, Őtet ne is bántsátok.,, Stb. Annyira már a szerepiek sem elfogultak kis falujokkal szemben, hogy át ne lássanak a szitán! Vér-forralásra alkalmasabb a suttyó-fiúktól gyártott falucsúfoló rigmusok, de ezeknek olyan tartalmuk van, hogy még mutatót sem lehet belőlük közölni. A régi világ elmúlt! Lassan-lassan a falucsúfolók is elveszítik hatóerejüket, és kiesnek a nép emlékezetéből.