Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 26. Nádi betyárok

A mendemonda szerint a bajomi Bagdi Imre tenyerében is volt vasfű. A roppant találmányú Gönci-békót, amit semmiféle reszelő nem fogott, le tudta simogatni a ló lábáról. De a varázsos fű őt is cserbenhagyta! Mikor kézrekerült, a bilincseitől nem szabadította meg. Püspökladány alatt akasztották fel egy halom tetején. Nézésére tódult a szomszédos helységek népe. Emlékére ilyen kezdetű nótát költöttek: Bagdi Imre tizenkét szél gatyája, Sok harmatot felszedett a pusztába ... Az öreg Orbán András juhász volt világéletében. A Háromföldet, vagyis a Sárrétet, a Kunságot, meg a Hajdúságot, ezeknek minden zegét-zugát úgy ismerte, mint mi közönséges emberek a tenyerünk közepét. Elfogadhatjuk hát nem-ezidén előttem tett ama vallomását, hogy a régi világban a Hortobágy volt a betyárok vásártere, a sárréti és a kunsági nádas pediglen az országútja. Pedig az ő idejében már úgy volt, hogy Bihar, Békés, Szabolcs, Szatmár, Mindenfelől szorítnak már... Vagyis egyszerűen szólva, végét járta a kinvalló betyárság. Öreg tanyai magyarok úgy emlegetik azt az időt, hogy akkor már az igazi betyárt pohárba lehetett volna tenni, mint a virágot, dísznek. A java pusztult, a sepredéke szaporodott, ez meg aztán elherdálta a betyárbecsületet. Ezeket már meg is lehetett górálni! Egyszer, még bojtár volt Orbán András, valahol Madaras és Nagyiván közt, egy morotva hajlatában készülődtek éppen a csendes éjszakának. Jócskán késett a hold. A hol itt, hol ott mégis megvillanó pusztai setétségben, ahogy körül jársokálják a számadóval a nyájat, hát csak elébük pottyan valami lóhátas. Már a gyepre is ugrott egy nagy vállas vékony fiú. Adj Isten, Péter bátyám! - azt mondja. Jó estét, fiam! - így a számadó. Mi szél hozott, jó vagy rossz; Körül vagyunk bátyám - kezdi a fiú. Tegnap a Sárosérig jöttek utánunk, azóta itt kóvályognak a halmok megett. Puskahegyről lesnek ránk. Hanem menjek be kend Madarasra ezekhez meg ezekhez az urakhoz (fel is sorolta a jógazdák nevét), oszt szóljék nekik egy pár szót. Ha pedig majd megtér, oldalogja körül a kunkápolnási nádast. - Másnap tömött tarisznyát és nagy tele kulacsot szamarazott a számadó Patkó Sándor szorongatott három fiatal legényének. Patkó Sándornak nyolc gyönyörű lova volt akkor heverőben a csáki csikósoknál. Azokat szállították az erdélyi komákkal. Harmadnap éjszaka az Ágotában mulattak. Ott verte a gerendát a három kápolnási fiú is. Hajnalra már eltűntek a sárréti nádasok közt, arra Gyarmat, Szeghalom irányába, Nagyszalonta felé. Verte őket az eső, mely záporozott csúnyán. A nyolcvanas esztendőkben szereplő Dobos Gáborra még többen emlékezhetnek. O is nagy lószállító volt. Lengyelországig elfuttatta a Hortobágyon kifogott fényesszőrű portékát. De visszafelé se lógatott üres kötőféket. A karcagi nagy utcán is lakott jógazda, akinek az óljában lengyel földön nevelődött csikók rugdostak. A betyár is ezen a portán rejtőzködött sokáig, amikor az angyalházi csárdában egy őszi éjszakán mulatozás közben meglepte és combjába lőtt Barcza Dani, a híres debreceni komiszáros. Vérző sebével cimborái nyomták nyeregbe. A Hortobágy folyás mellett az Ágotáig jöttek a sarkantyú közé kapott lovakkal s ott besuvadtak a Bengecsek és a Zádor titokzatosan zúgó nádasába, eltűnvén a nyomukban