Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)
Szűcs Sándor írásai - 19. Javasok a Nagysárréten
A szükséges hallgatás be nem tartásából, a szóhajtásból ádáz perpatvarok kerekedtek. A javasok egymás gyógymódját is gyakran diffámálták. A kisebb a híresebb ellen áskálódott. Nagyrábé község 1802. évi Diáriuma szerint Váradiné is fűnek-fának hirdette a faluban, hogy „Tóth András leányában, minek utána ő azt meggyógyította, kétszeresen meg van a nyavalya újítva, egyfelől Varga Mihályné méze által, másfelől pedig a Rebőknétől került hallal". 5 - Szerepen Miiéné volt az, aki ilyen formán gyalázott több személyt. Egy 1816. évi bejegyzés szerint a kútnál a tanyába ült és a vízért menőknek ezt beszélgette: „Hiába intettem a Meggyasszai koma fiát, ne vedd el te azt a csuhegyes lányt, mert az se lesz, aki a gatyamadzagodat megoldja, egyszer is. Mit ér a sarkig lógó haj, ha vásárt üt az ura". Ráczné eljárását pedig imigyen bírálgatta: „Tördelheti a port a Nyékiné lányának, akár ha a keze elzsibbadt is bele, a legényeknél van annak az orvossága, a köpésétől is inkább meggyógyulna annak. Az én kezem közt forgott, jól tudom én azt. Az ispánné se volna meg, ha a Ráczné kenőcsével kenekedett volna". - Biharnagybajom 1806-ból való jegyzőkönyvtöredéke Kasza Ersus „városunk-beli javas asszony" bírák elébe került dolgait őrzi. Egy alkalommal így szólt a Vesszős fiúhoz, annak törését gyógyítván: „Apádnak, anyádnak jó voltam, te is fogadd meg a szavam, kedves, nagy kanálhoz ne végy kis csuprot". Ezt a jámbornak tetsző tanácsot zokon vették az Éles leány szülei. Éles uram a javasasszony háza elé menvén, felemelt ököllel fenyegetőzött: „Vess számot magaddal vén k..., mert ha a kapudon kívül tanállak, megfogom a nyakad, úgy vetlek át a torony tetején". Élesné is kiontotta a mérgét: „Rontó-bontó boszorkány kend, ördögtől van a kend tudománya. Szekér volt kend világéletében, vénségére is az maradt". Kasza Ersus azonban higgadtan védte a tudományos igazságot. „Látod ezt a két kezet Élesné? Volt ebben a te lányod is, meg a fiú is, én tudhatom, hogy nem valók össze." Az egyik tanú vallomása szerint Élesné erre így tromfolt vissza: „Látom, látom, csörög a kend körme". Csakhamar ezután Szabó Mihály emelt vádat ellene, mert a leányáról „hírt vert". Úgy nyilatkozott, hogy „ha ő megvizsgálná s akként akarná, kicsapnák a városból". Ezt is mondotta? „Hatalmam vagyon nekem a bíró felett is, hét vármegyében is". A bajomi öregek Mátyus Katát emlegetik, mint jeles javasasszonyt. A 70-es években gyógyítgatott. Állítólag tizenhárom esztendőt szolgált tanítványként valami kevei vénasszonynál, ahol minden évben kilenc napig borsószalmán állott, mezítláb, füstös kémény alatt. Különösen az igéknek és mondókáknak volt a tudója, de a fúvás is gyógyító mesterkedései közé tartozott. Úgy emlékeznek, hogy leginkább sebre és daganatra szokott ráfújni. Mikor a Gorzsásné kezéről lenyúzta a pokolvart, arra is ráfújt, mondván: „Innen múljál, Burkó fekete hátulján fussál". - Egy embert úgy gyógyított meg, hogy anyaszült mezítelenül a ház földjére fektette, a mellére rostát tett és ebbe krajcárt dobott, azután pedig kést fogván a kezébe, bal felé megkerülte a beteget, evvel a mondással: „Szombat, péntek, csütörtök, csont, köröm, hús, haj veleje, ördög többé ne köcse" (kösse). O forgatta a betyáros vén Somogyi Pistát is legénykorában, amikor bele állott a rosszaság és rá is böjtölt valaki. Hét féle fű levében fürösztötte meg. „Annyiszor kell ebben kifőnöd, ahány hátad csigolyája van." Ezt rendelte neki. Majd pedig mikor már könnyebedett, a mellére helyezett rostán késsel rádobolt a rontóra: „Rontó a nyavalyát vidd, tűn, kövön, földön, a sz.. .-át edd, a vizét idd, tüzet f...ssál, ördög alatt fussál, olyan legyél, mint a tarka ló." Az öreg Kövér Sándorné szerint némelykor olyanokat dobolt, amiket megérteni se igen lehetett, nem hogy még elmondani. 5 Biliar vármegye levéltárában, a számozatlan iratok közt.
