Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 15. A nagysárréti juhászat

kiviszik a tanyára, hol valami gyerek vagy öreg ember őrzésére bízzák. A kos bárányokat a juhász kiheréli és lesz belőlük örű (ürü), a jerkéknek pedig farkuk végét vágja le, hogy majd a fejesnél akadály ne legyen. Leválasztás után a fejős juhokat kiszedik a nyájból, a fejősjuhász keze alá adják és megindul a fejő. A cangákat, vagyis azokat a birkákat, amelyeknek elpusztult a bárányuk és azokat, amelyekét eladták, a fejő megindulásáig a maguk hasznára fejik a juhászok Egy fejőben 144 birka van; egy gazdának 24, vagy ennek a többszöröse. 24 után jár egy napi fejés. A vasárnapi fejés a fejősjuhászé. Naponta kétszer fejnek. Akinek saját magának van fejője, az fejet addig is, míg a bárányokat le nem választják; este külön zárják őket és reggel megfejnek. Legújabban némelyik juhász a legelőn levő hodálynál fej s onnan viszik be a tejet a faluba. Általánosabb szokás azonban, már régebb időből, hogy - a fejő a falu alatt legelvén fejeskor behajtanak ahhoz a gazdáshoz, akié a tej lesz. A juhász a juhszin ajtajába ül fejni alacsony gyalogszékre, és egyenként engedik ki neki a birkákat. A közelmúltban még több gazdaudvaron láthattunk fejőaklot, ami nem volt egyéb, mint kóróval vagy alacsony nádfallal kerített udvarsarok, esetleg épületek köze. Ennek volt egy nyúlványa: 90x130 cm térséget két hosszabb oldalán határoló méternyi magas hitvány deszkakerítés, pár szál ócska deszkából összeütött és kifelé lejtősödő hídlással. Ezt hívják esztrengának. Ebben ült a juhász, és az akolban levő birkákat egyenként hajtotta a keze alá egy fiúgyerek: az esztrengahajtó. Ha úgy adódott, az esztrenga egyik oldalát az udvar kerítése vagy épületfala is helyettesíthette. A birkákat hátulról fejik, és azért volt alkalmatos a kifelé lejtősödő hídlás, mert így a birka fara feljebb esett. Mikor még kora hajnalban fejtek, a kisebbik kocsist felkeltették esztrengái hajtani. A megfejt birkákat az udvarra engedték ki. Szeptember 29-ig fejnek, Mihály napig. Ekkor megszűnik a fejő, a fejős birkákat is a nyájba hajtják a meddűk, tokjók közé. Megszűnik a kosnyáj is, a kosokat a nyájakba széjjelosztják. Ezelőtt Orsolya napján (okt. 21.), vagy Demeterkor (okt. 26.) kezdték az űzetést. Volt még a juhászainak egy mozgalmas eseménye; az úsztatás, a birkák nyírás előtti fürösztése. Ma már ez elmarad, attól is féltik a gyapjút, hogy az eső megmossa. Az első úsztatást Orbán napkor (május 25.) végezték, akármilyen vad idő volt. (Orbán sokszor megette a paszulyt és megitta rá a bort.) Régen a Berettyóban úsztattak. Mikor Szeghalom felé elvezették, még Udvariból, Bárándról is elhajtották a nyájakat Bakonszeg alá. Később a falu alatt levő gödrökben és az elhalt erek vízállásos medrében úsztattak. A bajomiak a Sirály-gödörben, a Malomfok-gátnál, az udvariak a Zagyvák kútjánál, a bárándiak az Eszteróban. A víz medrébe vert karókhoz vendégoldalakat és deszkákat erősítettek egyik parttól a másikig, és ezek között úsztatták a birkákat. A bojtárok résen voltak, és ha valamelyik elmerült, kirántották a vízből. Az itten körüli községekbe Bárándról jártak juhnyírók, férfiak és asszonyok. A szűk juhjárás a legeltetés módját is megváltoztatta. A nyáj csak a falut kerülgeti. Ezelőtt a szamár vezette a nyájat. Ma már csupán egy-két öregebb juhásznak van szamara; inkább dísznek tartja és apjától örökölt szokásból. Legfeljebb felül rá, ha be akar menni a falubeli házához, bár nincs messze, gyalog is bekocoghatna. A nyájat a kolompos vezérürü vezeti. Amerre menni akar a juhász, arra indítja a kolompja szavát követi a nyáj. De sok esetben a vezérürü is hiányzik. A juhász, kampóját felnyújtogatva ügyes pulija segítségével is könnyen terelheti a kisebb nyájat. Éjszakára, és ha rossz idő támadt, a karámhoz hajtott, ma pedig az azok helyett épített hodályokhoz igyekszik. A karámokat a legelő partos helyein állították fel. Tipikus formája a négyszárnyú kunyós karám volt. Vastag falát magas, erős nádból ültették és két korccal látták el. Megfelelő hosszúságú dereka némileg ÉNy-DK. Irányban hajlott s két végéből többé-kevésbé derékszög alakban két-két szárny ágazott ki. A délre eső egyik szárny végét begörbítették,