Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 13. Farkasokkal a nádasban

Farkasokkal a nádasban Az alföldi embernek manapság már nincs dolga farkasokkal. Bezzeg volt ezelőtt! A hortobágyi morotvák bozótja közt, meg a Sárrét, Ecsediláp, Rétköz, Bodrogköz náderdőiben laktak ezek a ragadozók. E rétségek mélyén mindenik nádbokor egy-egy farkas vackot rejtegetett. Olyan tanyát leltek itt, amilyennél jobbat még álmukban sem kívánhattak maguknak. Innen aztán keresztül-kasul csatangolták az egész Alföldet. Kivált a téli időben, írtam a múltkor, dédapáink, nagyapáink mennyit bajoskodtak velük. Hát még a pásztorok, legfőbbképpen a juhászok! Hiszen ott tanyáztak a nádas közt vagy a szomszédjában ők is. Amelyik pásztor a fülére feküdt, az olyat csúffá tették. Betörtek a karámba és megpocsékolták a nyájat. Még a hodály falát is kibontották, ha idejük volt rá. De mégolyan éber juhász is kárt vallott, ha csapatostól törtek rá s nem győzte ellátni őket. Már pedig amelyik bőrrel, fejjel számolt, ne irigyelje annak a sorsát senki! Az egyszeri sárréti juhász is azon kesergett: Hét farkas járt Hodályzugba', Éppen az én karámomba', Derék gyerek a bojtárom, Mégis megesett a károm. Három juhnak bőrét szabták, Háromnak a fejét hagyták. Megérne vagy hatvanhatot, Gazdám úgy megpirongatott. De valahány juhász, ismerte is az a farkasnak még a kiskoraiét is! Ha kíváncsi rá valaki, milyen volt, csak ezeket a rétségi vén juhászokat faggassa ki. Én is velük beszélgettem. 1. Nádifarkas, rétifarkas Néven voltak ismertek ezek a ragadozók. Sárréti öregek féregnek, ordasnak, veres vadnak is említik szóbeszéd közben. Nagyságra nézve amolyan nagyobbfajta kutyához hasonlított. Girhes, csikasz teste, hosszú, bozontos farka volt és erős lába, éles karma. Különösen találékonyságát, ügyességét hangoztatják. Vizes térségeken zsombékról-zsombékra ugrálva is át tudott kelni, még üldöztetés közben is. De nagyobb víz se szegte útját. 1807-ben Bajom és Rábé határperében vallotta az öreg pákász: „Suhanckoromban jártam a Csukás-lápra, így jut eszembe, hogy a második kút iránt egy farkas a hajó után veselkedvén, bal lapickám kicsapta. Meg is látszik mostan is." így megbilyogozta az embert! Az ellopott juhot pedig nem cipelte, hanem vezette maga mellett, oly módon, hogy fogával megragadta nyakán a gyapjút, farkával meg hátulról csapkodta, így nógatván futásra. Magas gerágyán is átugratott így a jámbor birkával. Színe a nádasban való rejtőzködésben volt segítségére, olyan levén az, mint a környezet uralkodó színei. Veres barna bundája volt. Leginkább vereslett a füle. Hátán néhány feketés csík húzódott végig, álla alatt pedig kb. tenyérnyi folt fehérlett. Szőrzete idővel világosabbá vált, megőszült.