Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 11. A gyékény feldolgozása és eszközei a biharmegyei Sárréten

az időre vonatkozik, mikor a török hódoltság idején Bajom, Udvari s néhány szomszédos község Erdély és Magyarország részére is fizette az adót.

10 E feltevés mellett szól az a körülmény, hogy e vidéken legtöbb monda, szájhagyomány a török uralom emlékét őrzi. Ma a gazdasági év eredményétől függ, hogy a községben hány háznál foglalkoznak gyékénymunkával; hajó a termés, és így jó kereset volt, a szám csökken, rossz esztendőben növekszik. Általában véve mindinkább kevesebb, kevesebb lesz a gyíkínyezők száma." Szerepen a régi világban sem dolgozták fel a gyékényt, hanem feldolgozatlanul, kévébe kötözve kereskedtek vele. Az itt elfolyó Berettyón szállították. Sárrétudvariban foglalkoztak még kevés háznál gyékényszövéssel. Itt ez a házi ipar nagyon kései másodvirágzását élte. Hosszú évtizedek után kb. 25 évvel ezelőtt kezdték elővenni újra a szövőt, ahol még megvolt, de azóta sokan megint eltették, és csak a pók szövöget rajta. 1. A gyékény vágása és szállítása A vizes világban mi sem volt könnyebb, mint gyékényt szerezni; termett a határban, a falu alatt elég. Még arra is jutott, hogy télen, mikor befagyott a víz, felgyújtsák, ami ottmaradt, nehogy korhadt szemétnek maradjon az újtermésű gyékény között. Nem utolsó érdekességű látvány lehetett, mikor több kilométer szélességben égett a korhadt gyékény és nád, a szél tovább seperve lángját.

12 Amikor kiszáradt a mocsaras határ, a bőség után szükség köszöntött be. Eleinte azért még csak valahogyan ment a dolog, mert ha nem is termett gyékényt a Berettyó Sárrétje (kb. a mai sárréti járás területe), a Nagy-Sárrét Körös kiöntéseiből táplálkozó része Kornádi, Csökmő, Szeghalom, Vésztő között még termett.

13 Itt a hetvenes években is talált magának valót a gyékényvágó ember. Nehezebbé csak akkor vált a helyzet, mikor ez a terület is kiszáradván, a gyékény innen is kipusztult. Messzebbre kellett menni utána. A gyékénytermő helyek fogyatkozásával nőtt a gyékény értéke; a tulajdonosok nem adták olyan könnyen és olcsón, mint eddig, hanem jó árat kértek érte. Alkudozni kellett. Még ha ez használt volna! De nem. Foglalót kértek, esetleg előre kellett fizetni. Sok esetben pedig magános emberrel, aki csak saját szükségletére akart kevesebb mennyiségű gyékényt vágni, szóba sem állottak. Nagy dolgok ezek. Mert az efféle egyezkedéshez, utánjáráshoz a gyíkínyező szegény embernek, aki tavasztól őszig nem szakadt ki a mezei munkából, se pénze, se ideje. Ez a helyzet teremtette meg a vállalkozók létszükségletét. A vállalkozók azok közül kerülnek ki, akik rendelkeznek valamelyes kis tőkével, és akik - így akarván azt kamatoztatni - rendelkeznek némi üzleti szellemmel is. Ezek az emberek aztán, amikor legalkalmasabbnak vélik, elindulnak gyékény után. Ha megfelelő rítre találnak, azt kibérlik. Régebben többnyire természetben fizettek, újabban inkább pénzben egyeznek meg. Ezelőtt az Érmeiléken, Túrán, Jászfényszaruban, Tiszafüreden, a Tisza morotváiban találtak szövésre legalkalmasabb gyékényt. Mostanában főként a hortobágyi Halastóra és Nádudvarra járnak a sárrétiek gyékényt vágni. 10 Dr. Lukinich Imre: Erdély területi változásai. Budapest, 1918. 241. I. 11 Mint régi híres gyékényszövő asszonyoknak emlékezetben maradt a nevük: Csehi Imréné Éles Rebeka és testvére Szilágyi Gábomé Éles Julianna, Éles Mártonné Nemes Zsuzsanna, torzsás Víg Jánosné Diós Julis, Torzsás Sándorné Szilágyi Judit, Gidai Mártonné Sárkány Agnes, Vas Mihálytié Nemes Mári, Somogyi Antalék, Földesi Sándorék, Nyesti Fcrcncék, Demjcn Béniék, Matkó Mihályék, Lengyel Islvánék, Hajdú Józsefek, Sólyom Lajosék, Láposi Lajosék. 12 Bajomi lakos Kóti Sándomé Csák Juliánná 90 éves öregasszony még emlékszik ilyen égésre. 13 Os'váth Pál: Id. műve 13.1. 14 Az üzleti szellem a sárréti ember szemében gyanús, vagyis, hogy úgy mondjam: túlságosan nagy haszonnal dolgozó tevékenységet jelent. Ezúttal kivételektől eltekintve - én is ilyen értelemben használom.