P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban II. (Debrecen, 2003)

Feltételezett marosvásárhelyi és székelyudvarhelyi bokályok

Amennyiben a székely eredettel foglalkozunk, utalunk a csoport két tagjának a formájára, amely az első marosvásárhelyinek feltételezett karcsúbb alakot követi. A három részre osztott mintában a nyak ívei ismétlődnek, a vállon viszont már szélesebb a díszített sáv, a székely bokályokra jellemzőnek tartott barna rácsminta váltakozik négyzet alakú mezőben átlós vonalakkal. Az öbölrész három mezőre osztott, ami egyértelműen habán hatást mutat. A váltakozó barna és zöld mezőben négyszirmú fehér virág

428 (329. kép). Egy formailag azonos másik bokály díszítményében annyi a különbség, hogy a vállon a négyzetet két barna háromszög tagolja, az öböl mezőiben pedig forgórózsa és leveles ág váltakozik

429 (320. kép). A következő bokály kissé szűkebb talpú, szélesebb nyakú, ugyanakkor díszítményében csupán a vállon látunk eltérést, a vékonyabb sávban a négyzetes elem mellett függőleges csíkok jelennek meg, leveles ág és forgórózsa a fő minta

430 (322. kép). Egy másik bokályokon a vállminta egészen szélessé vált, öblén a mezőket ugyanaz a rózsa díszíti

431 (322. kép). A következő bokályon a vállon a négyzetes minta, öblén félmargaréták, alján sakktábla

432 (323. kép), egy másikon a vállon háromszögek sorakoznak

433 (324. kép). Az utolsó bokályon a vállminta zeg-zug vonal közeibe helyezett háromujjú levelekből áll

434 (325. kép). Anélkül, hogy a készítési helyet illetően biztosan állást foglalnánk, utalunk rá, hogy Malonyai Dezső ilyen díszítésű bokályokat Kalotaszegről nem mutat be, ugyanakkor a székelyföldi kötetben egy kivételével mindegyikhez találtunk hasonlót.

435 Ennek alapján esetükben felvethetjük az esetleges székelyudvarhelyi készítést. Az utolsó edény fokozott figyelemre érdemes. Az eddig ismert elemek mellett, az öbölben ággal váltakozik a rozetta, újdonságot a vállminta jelenti, amelyben zeg-zug vonal közeiben háromujjú levélkék láthatók kék és barna színnel. Ez a viszonylag egyszerű minta azért fontos, mert egy tálra irányítja a figyelmet, amelynek keskeny karimáján látjuk viszont

436

. Ezzel a tállal viszont eljutottunk egy olyan együtteshez, amelyet szászként tartanak nyilván. Székelyudvarhelyen készült egy archaikus formájú kis füles bögre. A hengeres testű edény szája kissé kihajló, füle korongolt, díszítése vésett vonalak a szája alatt, a fül indulásakor és a derekán

437 (326. kép). 428 Ltsz.: V. 85. 2.1. m.: 21, 6 cm. 429 Ltsz.: V. 1917. 76. m.:23,7 cm. 430 Ltsz.: DF. 276/9. m.: ??? 431 Ltsz.: V. 90. 43. 1. m.: 25 cm. 432 Ltsz.: V. 84. 45.1. m.: 20,4 cm. Ez Nagyvárad környékéről került a múzeumba. V. 1905. 13. m.: 20,5 cm. 433 Ltsz.: V. 1905. 13. m.: 21,5 cm. 434 Ltsz.: V. 83. 8. l.m.:21.cm. 43s Lásd P. Szalay Emőke 1996. 221. felsorolását. 436 Ltsz.: V. 1931. 207. Évszáma: 1817. A leltárkönyv megjegyzi, hogy vétel Bogdán Jánostól, akit székely árusként említ a bejegyzés. Tőle több edényt vásárolt a múzeum, mindegyik magyar készítésű volt. Lásd 407. kép. 437 Ltsz.: V. 81. 81. 1. m.: 10,5 cm.