P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban II. (Debrecen, 2003)

Bevezetés

Bevezetés A mostani kötettel folytatjuk a Déri Múzeum népi kerámia anyagának bemutatását. Már az előző kötetben utaltunk Debrecen jelentőségére az ország keleti felében, ez adja a múzeum változatos, sok fazekasközpontból származó kerámia anyagának a magyarázatát, amelyet Déri György ezredes gyűjteménye tovább gazdagított. jelen munkánkban a kerámiák bemutatása során az északkeleti régióból indulunk. A Felső Tisza vidékhez sorolható központok közül múzeumunk a beregi térség két központjából őriz edényeket. Az egykori Ugocsa megyéből Husztról és Gödényházáról Lükő Gábor az 1940-es években gyűjtött anyagot. Bár ezek korban közeliek, úgy véljük, közlésük nem érdektelen, hiszen e terület magyar népi kerámiájáról szinte semmit sem tudunk. A XX. század közepén készült magyarlápos! anyag közlésének ugyancsak ez a magyarázata. A Partium fazekasközpontjai között Tasnád, Margita, Kraszna hasonlóképp szinte egyáltalán nem ismert. Ezért vállalkoztam arra, hogy felvessem bizonyos edények itteni készítésének lehetőségét vállalva, hogy a további kutatások esetleg megkérdőjelezik feltevéseimet. Ugyanez vonatkozik a mezőtelegdi, nagyváradi fazekasközpontokhoz kapcsolható anyagra is. A székelyföldi központok termékeinek bemutatásával elsősorban gazdagítani szeretném a rájuk vonatkozó ismereteket. Ezen kötet anyaga tágabb mint a címe, ugyanis nemcsak magyar fazekasközpontok termékeit sorolom elő, hanem szász és román anyag is szerepel. A szász kerámia ismertsége ellenére fontosnak véltem a Déri Múzeumbeli tárgyak közzétételét, mivel jó részük évszámos, korai példány. A bihari román fazekasközpontok termékeinek bemutatására azért került sor, mert vidékünkön jelentős számban találhatók ott készült edények. Az edények bemutatása során ugyanaz az igyekezet ösztönzött, amelyet az előző kötet előszavában említettem, vagyis a tárgyak ismertetésén túl lehetőség szerint felhívni a figyelmet azon jellegzetességekre, amelyek alapján megkísérelhető az egyes edények készítési helyének megállapítása. Ugyancsak kísérletet teszek olyan kérdések felvetésére, amelyeket anyagunk ismeretében megfogalmazhatunk. Ugyanakkor feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy a felvetődő kérdésekben az erdélyi szakemberek kutatásai a legfontosabbak. A Déri Múzeum segítőkész támogatása tette lehetővé munkám elkészítését. Külön köszönetemet fejezem ki munkatársamnak, Krajczár Pongrácnénak és dr.Tóth Ferencnének, a Néprajzi Osztály munkatársának segítségükért, Lukács Tihamérnak a fényképekért.